Ötödik látomás: a templom és az ország pusztulása
1Láttam az Urat,
amint az oltár fölött állt és mondta:
»Üss az oszlopfőre,
hadd rendüljenek meg a szemöldökfák,
összetöröm mindannyiuk fejét.
Aki pedig ezután is megmarad közülük,
azt karddal ölöm meg.
Nem futhatnak el, akik futásnak erednek,
és nem menekülhetnek meg, akik menekülnek.
2Ha leszállnak az alvilágba,
kezem onnan is előhozza őket;
ha felszállnak az égbe,
onnan is lerántom őket.
3Ha a Kármel tetejére rejtőznek is el,
onnan is felkutatom és elhozom őket;
és ha szemem elől a tenger mélyére bújnak is,
ott is meghagyom a kígyónak,
hogy marja meg őket.
4Ha fogságba mennek ellenségeik előtt,
ott is meghagyom a kardnak,
hogy ölje meg őket;
és rájuk fordítom szememet, de a vesztükre,
nem pedig a javukra!«
5Az Úr, a Seregek Istene az,
aki megérinti a földet, és az elsorvad,
és gyászt ölt minden lakója;
és megárad a mindenség, mint a Folyó,
és leapad, mint Egyiptom folyama.
6Annak, aki az égben építette fel lakóhelyét
és a földre állította boltozatát,
aki előhívja a tenger vizeit,
és kiönti a föld színére:
az Úr az ő neve.
Ítélet és üdvösség: 9,7-15
Kiválasztás és ítélet
7»Nemde olyanok vagytok előttem ti, Izrael fiai,
mint az etiópok fiai? – mondja az Úr. –
Nemde én hoztam fel Izraelt Egyiptom földjéről,
a filiszteusokat Kaftorból,
és a szíreket Kírből?
8Íme, az Úr Isten rajta tartja szemét a bűnös országon:
eltörlöm azt a föld színéről;
de nem semmisítem meg teljesen Jákob házát
– mondja az Úr. –
9Mert íme, én parancsot adok,
és szétszórom Izrael házát az összes nemzetek közé,
amint szétszóródik a búza a rostában,
de egy szem sem esik a földre.
10Kard által hal meg népem összes bűnöse,
akik így szólnak:
‘Nem közeleg felénk és nem ér el minket
semmiféle veszedelem!’
11Azon a napon felállítom Dávidnak leomlott hajlékát,
és kijavítom falainak repedéseit,
és mindazt, amije romba dőlt megújítom,
s ismét felépítem, mint hajdan volt,
12hogy birtokukba vegyék az emberek maradékát
és az összes nemzetet,
ahol segítségül hívták a nevemet
– mondja az Úr, aki ezt végrehajtja. –
13Íme, jönnek napok
– mondja az Úr –,
a szántóvető eléri az aratót,
a szőlőtaposó a magvetőt;
a hegyek édes musttól csepegnek,
és minden dombot megművelnek.
14És jóra fordítom népemnek, Izraelnek sorsát,
és felépítik az elhagyott városokat,
és lakni fognak bennük;
szőlőket ültetnek és borukat isszák,
kerteket ültetnek és gyümölcsüket eszik.
15És palántaként elültetem őket földjükön,
és nem tépik ki őket többé földjükről,
melyet nekik adtam«
– mondja az Úr, a te Istened.