¹Dávid zsoltára, melyet az Úrnak éneklett, Jemini fiának, Kusznak igéiért.

²Uram, én Istenem! tebenned bíztam; szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem;

³nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, midőn nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson.

⁴Uram, én Istenem! ha ezt cselekedtem, ha gonoszság vagyon kezeimben,

⁵ha hasonlóval fizettem a velem gonoszúl cselekvőknek: essem el méltán ellenségeim előtt üresen;

⁶üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, és tegye porrá dicsőségemet.

⁷Kelj föl, Uram! haragodban, és emelkedjél föl ellenségeim határaiban; és kelj föl, Uram, én Istenem! a parancs szerint, melyet parancsoltál;

⁸és a népek gyülekezete körűlveszen téged; és e miatt térj vissza a magasra.

⁹Az Úr itéli a népeket. Itélj meg engem, Uram! igazságom szerint, és ártatlanságom szerint történjék velem.

¹⁰Szűnjék meg a bűnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, szíveket és veséket vizsgáló Isten!

¹¹Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, ki megszabadítja az egyenes szívűeket.

¹²Az Isten igaz bíró, erős és tűrő; haragszik-e minden nap?

¹³Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; kézíját megvonta, és elkészítette azt.

¹⁴A halál eszközeit készíté abba; nyilait égőkké tette.

¹⁵Ime igazságtalanságot fogant, fájdalommal vajudott, és csalárdságot szült.

¹⁶Vermet nyitott, és kiásta azt; de a gödörbe esett, melyet csinált.

¹⁷Fejére tér vissza az ő hamissága; és feje tetejére száll gonoszsága.

¹⁸Hálát adok az Úrnak az ő igazsága szerint; és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.