¹Végig, azokért, kik át fognak változni. Dávidé.

²Szabadíts meg engem, Isten! mert behatottak a vizek lelkemig.

³Besűlyedtem a mélységes sárba, és nincs megállapodás; a tenger mélységére jutottam, és a szélvész elmerített engem.

⁴Elfáradtam a kiáltásban, torkom elrekedt, szemeim elbágyadnak, míg az én Istenemben bízom.

⁵Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, kik engem ok nélkül gyülölnek; megerősödnek ellenségeim, kik igazságtalanúl üldöznek engem; a mit nem ragadtam el, meg kell fizetnem.

⁶Isten! te tudod balgatagságomat; és vétkeim nincsenek előtted elrejtve.

⁷Ne pirúljanak meg miattam, kik téged várnak, Uram, erők ura! Ne szégyenűljenek meg miattam, kik téged keresnek, Izrael Istene!

⁸Mert éretted szenvedem a gyalázatot, szégyen borítja el orczámat.

⁹Idegenné lettem atyámfiainál, és jövevénynyé anyám fiainál.

¹⁰Mert a buzgóság házadért megemészt engem; és a téged gyalázók szidalmai esnek rám.

¹¹Bőjtöléssel födöztem lelkemet: és gyalázatomra lett nekem.

¹²Öltözetemmé tettem a zsákot: és közmondássá lettem nekik.

¹³Ellenem szólának, kik a kapuban ültek; és rólam éneklének, kik bort ittak.

¹⁴Én pedig tehozzád imádkozom, Uram! legyen ez a tetszés ideje, Istenem! irgalmad sokaságában hallgass meg engem, a te szabadításod igazvolta szerint.

¹⁵Ragadj ki engem a sárból, hogy bele ne sülyedjek; szabadíts meg engem azoktól, kik engem gyűlölnek, és a vizek mélységéből.

¹⁶Ne meritsen el engem a viz árja, és ne nyeljen el engem a mélység, és ne zárja rám száját a kút.

¹⁷Hallgass meg engem, Uram! mert kegyes a te irgalmad; könyörűleted sokasága szerint tekints reám.

¹⁸És ne fordítsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom, gyorsan hallgass meg engem.

¹⁹Legyen gondod lelkemre, és szabadítsd meg azt; ellenségeim miatt ments meg engem.

²⁰Te tudod gyalázatomat és megszégyenűlésemet és pirúlásomat.

²¹Színed előtt vannak mindnyájan, kik engem szorongatnak; szidalmat és inséget vár szivem. És vártam, ki szánakozzék, és nem volt; és ki megvigasztaljon, és nem találtam.

²²És epét adtak nekem eledelűl; és szomjúságomban eczettel itattak engem.

²³Legyen az ő asztaluk tőrré előttök, és visszafizetéssé és botránkozássá.

²⁴Homályosodjanak meg szemeik, hogy ne lássanak, és hátokat mindenkor görbítsd meg.

²⁵Öntsd ki rájok haragodat; és haragod búsulása ragadja meg őket.

²⁶Legyen puszta az ő lakhelyök, és ne legyen, ki hajlékaikban lakjék.

²⁷Mert a kit te megvertél, azt üldözték; és sebeim fájdalmát többé tették.

²⁸Hagyd vétkezni vétkök felett, és ne jussanak igazságodba.

²⁹Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazakkal ne irassanak be.

³⁰Én szegény vagyok és szenvedő, a te szabadításod, Isten, fölemel engem.

³¹Dicsérem az Isten nevét énekkel, és magasztalom őt dicsérettel.

³²S ez kedvesebb lesz Istennek a gyenge borjúnál, melynek szarvai és körmei kelnek.

³³Lássák a szegények, és vigadjanak; keressétek az Istent, és élni fog lelketek;

³⁴mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem veti meg.

³⁵Dicsérjék őt az egek és a föld, a tenger és minden, mi azokban mozog.

³⁶Mert az Isten megszabadítja Siont, és fölépíttetnek Júda városai, s ott fognak lakni, és örökségűl veszik azt.

³⁷És szolgáinak ivadéka fogja birni azt; és kik szeretik az ő nevét, azok fognak lakni abban.