¹Végig, önmaga Dávid ének-zsoltára.

²Keljen föl az Isten, és széledjenek el az ő ellenségei, és fussanak orczája elől, kik őt gyűlölik.

³Mint elenyészik a füst, enyészszenek el; mint elolvad a viasz a tűz színe előtt, úgy veszszenek el a bűnösök Isten színe elől.

⁴És az igazak vendégeskedjenek és vigadjanak Isten színe előtt, és gyönyörködjenek örömmel.

⁵Énekeljetek Istennek, mondjatok dicséretet az ő nevének, készítsetek utat annak, ki fölmegyen napnyugatra, Úr az ő neve. Örvendezzetek színe előtt, mely előtt amazok megréműlnek.

⁶Árvák atyja és özvegyek bírája Isten az ő szent helyén,

⁷Isten, ki békés lakást ad a házban az egyértelműeknek, ki a foglyokat kivezeti erősséggel, hasonlóképen az ellenszegűlőket, kik a sirokban laknak.

⁸Isten! midőn a te néped színe előtt jártál, midőn átmentél a pusztán,

⁹a föld megrendűlt, és az egek csöpögtek a Sinai Istenének színe előtt. Izrael Istenének színe előtt.

¹⁰Ohajtott esőt adtál, Isten, a te örökségednek; mely elfáradott, de te megerősitetted őt.

¹¹A te nyájad lakott abban; elkészítetted azt, Isten, kegyességedből a szegénynek.

¹²Az Úr szót ad az örömhír vivőinek nagy hatalommal.

¹³„A seregek királyai futva futnak; és a ház ékességének jut a ragadományok osztása.

¹⁴„Ha osztályrészeitekben feküsztök, hasonlók lesztek a galambhoz, melynek tollai ezüstösek, és háta vége felé aranysárga.

¹⁵„Midőn a mennyben-lakó ott a királyokat elszéleszti, fehérek lesznek mint a hótól Szelmon.“

¹⁶Az Isten hegye kövér hegy, erős hegy, termékeny hegy.

¹⁷Miért nézitek gyanúsan az erős hegységet? E hegy az, melyen az Istennek lakni tetszik; mert az Úr ott fog lakni mindörökké.

¹⁸Isten szekere több tizezernél, ezerek az örvendezők; az Úr közöttük van, mint Sinai hegyen a szentélyben.

¹⁹Fölmégy a magasba, fogva viszed a fogságot, ajándékokat veszesz az embereknek, a nem hivőknek is, hogy az Úr Istennél lakjanak.

²⁰Áldott legyen az Úr minden nap; szerencsés utat készít nekünk a mi üdvösségünk Istene.

²¹A mi Istenünk a szabadító Isten; és az Úré, az Úré a halálból való kivitel.

²²Ellenben Isten összezúzza ellenségei fejeit, a vétkeikben járók fejtetejét.

²³Mond az Úr: Bázánból visszatéritem őket, a tenger mélységébe térítem;

²⁴hogy lábad vérbe mártassék, ebeid nyelve az ellenség vérébe.

²⁵Látják bemeneteledet, Isten! az én Istenem bemenetelét; az én királyomét, ki a szentélyben vagyon.

²⁶Elől mennek a fejedelmek az éneklőkkel együtt a doboló leányzók között.

²⁷„A gyülekezetekben áldjátok az Úr Istent, Izrael törzséből valók!“

²⁸Ott van az ifjú Benjamin lelki elragadtatásban, Júda fejedelmei, azok vezérei, Zabulon fejedelmei, Neftali fejedelmei.

²⁹Parancsolj, Isten, a te erődnek; erősítsd meg azt, Isten! mit közöttünk cselekedtél,

³⁰a te templomodból Jerusalemben. A királyok ajándékokat hoznak neked.

³¹Dorgáld meg a nádas vadait; bikák gyülekezete van a népek tehenei között, hogy kirekeszszék azokat, kik megpróbáltattak, mint az ezüst. Széleszd el a nemzeteket, melyek hadakat kivánnak.

³²Követek jőnek Egyiptomból, Szerecsenország megelőzve nyújtja kezeit az Istenhez.

³³Föld országai! énekeljetek az Istennek; zengjetek az Úrnak, zengjetek az Istennek,

³⁴ki fölmegy az egek ege fölé napkeletre. Ime szózatának az erő szavát adja.

³⁵Adjatok dicsőséget az Istennek, Izrael fölött az ő dicsősége és ereje a felhőkben.

³⁶Csodálatos az Isten az ő szenteiben; Izrael Istene ő ad hatalmat és erőt az ő népének. Áldott legyen az Isten.