¹Végig Dávid zsoltára,

²midőn hozzá jött Nátán próféta, miután bement Betszabeehez.

³Könyörűlj rajtam Isten! a te nagy irgalmasságod szerint; és könyörűleted sokasága szerint, töröld el gonoszságomat.

⁴Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, és bűnömből tisztíts meg engem.

⁵Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.

⁶Egyedül neked vétettem, és gonoszt előtted cselekedtem; hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzedelmes légy, midőn itéltetel.

⁷Mert ime vétekben fogantattam; és bűnökben fogant engem anyám.

⁸Mert ime az igazságot szereted; a te bölcseséged titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.

⁹Hints meg engem izsóppal, és megtisztúlok; moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek.

¹⁰Add, hogy örömet és vigaságot halljak, és örvendezzenek megalázott csontaim.

¹¹Fordítsd el orczádat bűneimről; és töröld el minden gonoszságomat.

¹²Tiszta szivet teremts bennem, oh Isten! és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben.

¹³Ne vess el engem színed elől; és szent lelkedet ne vedd el tőlem.

¹⁴Add vissza nekem üdvözítésed örömét; és jeles lélekkel erősíts meg engem.

¹⁵Megtanítom útaidra a gonoszakat; és az istentelenek hozzád térnek.

¹⁶Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene! és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat.

¹⁷Uram! nyisd meg ajakimat, és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.

¹⁸Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl.

¹⁹Áldozat Istennek a kesergő lélek; a töredelmes és alázatos szivet, oh Isten! nem veted meg.

²⁰Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, hogy épűljenek Jerusalem kőfalai.

²¹Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égőáldozatokat; akkor tesznek oltárodra borjakat.