¹Dávid zsoltára, mielőtt fölkenetnék. Az Úr világosságom és szabadúlásom, kitől féljek? az Úr életem oltalmazója, kitől remegjek?

²Midőn ellenem közelednek a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, kik engem szorongatnak, magok meggyengűlnek és elesnek.

³Ha tábor áll ellenem, nem fél szivem. Ha harcz támad ellenem, én akkor is bízom.

⁴Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban; hogy lássam az Úr gyönyörűségét, és látogassam az ő templomát.

⁵Mert elrejtett engem az ő hajlékában, a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében,

⁶kősziklára emelt föl engem. És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé. Körűljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak.

⁷Hallgasd meg, Uram! szómat, melylyel hozzád kiáltottam; könyörűlj rajtam és hallgass meg engem.

⁸Neked szólott szivem, az én orczám téged keresett; a te orczádat keresem, Uram!

⁹Ne fordítsd el tőlem orczádat; ne térj el szolgádtól haragodban. Légy segitőm; ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én űdvözítő Istenem!

¹⁰Mert atyám és anyám elhagytak engem: az Úr pedig fölvesz engem.

¹¹Törvényt adj nekem, Uram! a te utadra; és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt.

¹²Ne adj engem szorongatóim akaratának: mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott.

¹³Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földén.

¹⁴Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; szived legyen erős, és remélj az Úrban.