¹Végig Dávid zsoltára. Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet;

²én Istenem! tebenned bízom, meg ne pirúljak,

³és ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenűlnek.

⁴Szégyenűljenek meg mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek oktalanúl. A te útaidat, Uram! mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem.

⁵Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és egész nap téged vártalak.

⁶Emlékezzél meg, Uram, könyörűletedről és irgalmadról, melyek öröktől valók.

⁷Ifjúságom vétkeiről és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg. Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; a te jóvoltodért, Uram!

⁸Jóságos és igazságos az Úr: azért fog adni törvényt az útban tévedezőknek;

⁹az engedelmeseket vezérli az itéletben, a szelídeket megtanítja útaira.

¹⁰Az Úr minden útja irgalom és igazság azoknak, kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják.

¹¹A te nevedért, Uram! kegyelmezz bűnömnek; mert sok az.

¹²Kicsoda az ember, ki az Urat féli? Törvényt szabott annak az úton, melyet válaszszon.

¹³Annak lelke a jóban megmarad, és ivadéka örökleni fogja a földet.

¹⁴Az Úr erőssége az őt félőknek; és az ő szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik.

¹⁵Szemeim mindenkor az Úron vannak; mert lábaimat ő vonja ki a tőrből.

¹⁶Tekints rám és könyörűlj rajtam; mert én egyes és szegény vagyok.

¹⁷Szívem szorongatásai megsokasodtak; szükségeimből ments ki engem.

¹⁸Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; és bocsásd meg minden vétkemet.

¹⁹Tekintsd ellenségeimet, mert megsokasodtak, és igaztalan gyülölséggel gyülölnek engem.

²⁰Őrizd meg lelkemet, és ments ki engem; nem pirúlok meg, mert benned bíztam.

²¹Az ártatlanok és igazak hozzám ragaszkodnak, mert téged vártalak.

²²Szabadítsd meg, Isten, Izraelt minden szorongatásából.