¹Ének a fölmenetekre. Hozzád emelem szemeimet, ki a mennyekben lakol.

²Ime mint a szolgák szemei uraik kezeire, mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire: úgy néznek szemeink a mi Urunkra Istenünkre, mig könyörűl rajtunk.

³Könyörűlj rajtunk, Uram! könyörűlj rajtunk; mert igen elteltünk gyalázattal,

⁴mert igen megtelt a mi lelkünk; gyalázatúl a gazdagoknak, és megvetésűl a kevélyeknek.