¹És Darius királynak negyedik esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariáshoz, negyedik napján a kilenczedik hónak, mely Kasleu.

²És elküldének az Isten házához Sarasár és Rogommelek és a férfiak, kik vele valának, hogy könyörögjenek az Úr színe előtt,

³és mondják meg a seregek Ura házában levő papoknak és a prófétáknak, szólván: Vajjon sírnom kell-e az ötödik hónapban, vagy meg kell-e szentelnem magamat, mint már sok év óta cselekedtem?

⁴És lőn a seregek Urának igéje énhozzám, mondván:

⁵Szólj a föld minden népének és a papoknak, mondván: Mikor böjtöltetek és sírtatok az ötödik és hetedik hónapban e hetven esztendőn át, vajjon a böjtöt értem böjtöltétek-e?

⁶És mikor ettetek és ittatok, vajjon nem magatoknak ettetek-e, nem magatoknak ittatok-e?

⁷Vajjon ezek nem azon igék-e, melyeket az Úr az előbbi próféták által szólott, mikor még Jerusalem lakosokkal tele és gazdag volt, ő és a városok körülötte és dél felé és a síkságon lakosokkal tele voltak?

⁸És lőn az Úr igéje Zakariáshoz, mondván:

⁹Igy szól a seregek Ura, mondván: Igaz itéletet itéljetek, irgalmasságot és könyörűletet cselekedjetek, kiki az ő atyjafiával.

¹⁰Az özvegyen és árván, a jövevényen és szegényen ne erőszakoskodjatok; és a férfiú gonoszt atyjafia ellen ne forraljon szivében.

¹¹De nem akartak rá figyelmezni, vállat vonítva elfordúltak, és bedugták füleiket, hogy ne hallják.

¹²És szivöket olyanná tették, mint a gyémánt, hogy ne hallják a törvényt és igéket, melyeket a seregek Ura küldött az ő lelkével az előbbi próféták által; és nagy harag lőn a seregek Urától.

¹³És a mint lőn, hogy szólott, de nem hallgatták meg: úgy fognak kiáltani, de nem hallgatom meg, úgymond a seregek Ura.

¹⁴És szétszórtam őket minden országokra, melyeket nem ismertek; és a föld elpusztúlt miattok, úgy hogy nem volt benne járó kelő; és a kivánatos földet pusztává tették.