¹És megfordúlván, fölemelém szemeimet, és nézék; és ime négy szekér jöve ki két hegy közől; és a hegyek rézhegyek valának.

²Az első szekérben pej lovak, és a második szekérben fekete lovak,

³a harmadik szekérben fehér lovak, és a negyedik szekérben tarka és erős lovak valának.

⁴És elkezdvén, mondám az angyalnak, ki velem szól vala: Micsodák ezek? Uram!

⁵És felelvén az angyal, mondá nekem: Ezek az ég négy szelei, melyek kijőnek, hogy az egész föld Uralkodója előtt álljanak.

⁶A melyben fekete lovak valának, éjszak földére menének, , a fehérek követék azokat; és a tarkák a déli földre indulának.

⁷A legerősebbek pedig kimenvén, átjárni és nyargalni ohajtának az egész földön. És mondá ő: Eredjetek, és járjátok el a földet; és bejárák a földet.

⁸És híva engem, és szóla nekem, mondván: Ime kik éjszak földére mennek, lecsillapítják hevemet éjszak földén.

⁹És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

¹⁰Végy a visszaköltözöttektől, Holdaitól, Tóbiástól és Idaiától; és jőj el te az napon, és menj be Joziásnak, Szofoniás fiának házába, kik Babilonból jöttek;

¹¹végy aranyat és ezüstöt, és csinálj koronákat, és tedd Jézusnak, Jozedek fiának, a főpapnak fejére,

¹²és szólj neki, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Ime egy férfiú, csemete az ő neve; önmagából sarjadzik föl, és templomot épít az Úrnak.

¹³Ő épít templomot az Úrnak, és rajta lesz a dicsőség, ülni fog és uralkodni királyiszékében, és ő pap leszen királyiszékében, és a béke tanácsa leszen a kettő között.

¹⁴És a koronák Helemnek és Tóbiásnak, Idaiának és Hemnek, Szofoniás fiainak emlékezetűl lesznek az Úr templomában.

¹⁵És a kik messze vannak, eljőnek, és építenek az Úr templomán; és megtudjátok, hogy a seregek Ura küldött engem tihozzátok. Ez pedig megleszen, ha a ti Uratok Istenetek szavát meghallgatjátok.