¹Ime eljőnek az Úr napjai, és felosztatnak zsákmányaid közepetted.

²És egybegyüjtöm mind a pogányokat harczra Jerusalem ellen, és bevétetik a város, elpusztíttatnak a házak, és az asszonyok megszeplősíttetnek; és a város fele része fogságra megyen, de a nép maradványa nem vitetik el a városból.

³És kimegyen az Úr, és harczolni fog e pogányok ellen, a mint harczolt a viadal napján.

⁴És lábai az napon az olajfák hegyén fognak állani, mely Jerusalem ellenében vagyon napkeletre; és kétfelé hasad az olajfák hegye közepén napkeletre és napnyugatra, igen nagy völgye leszen, és fele a hegynek éjszakra, fele délre szakad.

⁵És elfuttok ezen hegyek völgyébe, mert e hegyek völgye közel leszen; és futni fogtok, mint futottatok a földindúlás elől, Oziásnak, Júda királyának napjaiban; és eljő az én Uram Istenem, és mind a szentek ővele.

⁶És ugyanaz napon nem leszen világosság, hanem hideg és fagy.

⁷És leszen egy nap, mely tudva van az Úrnál, napfény és éjszaka nélkül; csak az esteli időben lesz világosság.

⁸És leszen az napon, hogy élő vizek folynak ki Jerusalemből, azok fele a napkeleti tengerbe, és másik fele a legszélső tengerbe télben nyárban állandóan.

⁹És az Úr lesz király az egész földön; az napon egy lesz az Úr, és egy lesz az ő neve is.

¹⁰És az egész föld mintegy térséggé lesz egész a pusztáig, Remmon halmától Jerusalem déli részeig; mely kitűnik majd, és az ő helyén fog lakni, Benjamin kapujától a régi kapu helyéig és a szegletkapuig, és Hanáneel tornyától a király sajtójáig.

¹¹És abban fognak lakni, és többé nem leszen átokká, hanem Jerusalem biztosságban marad.

¹²És ez leszen a csapás, melylyel az Úr megveri mind a pogányokat, kik Jerusalem ellen hadakoznak: Elsenyved mindannak húsa, ki még lábain áll, szemeik kiapadnak gödreikből, és nyelvök elrothad szájokban.

¹³Az napon az Úr nagy háborgást indít közöttük; és a férfiú megragadja felebarátja kezét, és összeakad keze felebarátja kezével.

¹⁴De Júda is hadakozni fog Jerusalem ellen; és összegyüjtetnek minden nemzet gazdagságai köröskörűl, az arany, ezüst és igen sok ruha.

¹⁵És szintoly romlása leszen a lónak és öszvérnek, a tevének és szamárnak és minden baromnak, melyek azon táborban lesznek, mint ez a romlás.

¹⁶És mindazok, kik megmaradnak mind a pogányok közől, kik Jerusalem ellen jöttek, fölmennek évről évre, hogy imádják a királyt, a seregek Urát, és megüljék a sátorok ünnepét.

¹⁷És leszen, hogy a ki föl nem menend a föld családai közől Jerusalembe imádni a királyt, a seregek Urát: azokra nem hull eső.

¹⁸És ha szinte Egyiptom nemzetsége föl nem menend is, és el nem jövend, rájok sem hull eső, hanem az a romlás, melylyel az Úr megveri mindazon pogányokat, kik nem mennek föl a sátorok ünnepét ülni.

¹⁹Ez leszen Egyiptom büntetése, és ez mindazon népek büntetése, kik nem mennek föl a sátorok ünnepét ülni.

²⁰Az napon még a lovak fékén is ez leszen: Az Úrnak szenteltetett! és lesznek a rézfazekak az Úr házában, mint az oltár előtt való csészék.

²¹És minden rézfazék Jerusalemben és Júdában a seregek Urának leszen szentelve; és eljőnek mind az áldozók, és vesznek azokból, és főznek azokban; és nem leszen többé kalmár a seregek Ura házában az napon.