¹Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. Azt mondja az Úr, ki az eget kiterjesztette, és a földet alapította, és az emberben a lelket teremtette:

²Ime én Jerusalemet kábúlás kapujává teszem minden népnek köröskörűl; és Júda is azok közől leszen, kik megszállják Jerusalemet.

³És leszen, hogy az napon nehéz kővé teszem Jerusalemet minden népnek; mindazok, kik azt fölemelni akarják, megszakadnak; és összegyűlnek ellene a föld minden országai.

⁴Az napon, úgymond az Úr, megverek minden lovat rémüléssel, és a rajta ülőt bódúlással; és Júda házára vetem szemeimet, és a népek minden lovát megverem vaksággal.

⁵És mondani fogják szivökben Júda vezérei: Erősségeink legyenek Jerusalem lakói a seregek Urában, az ő Istenökben.

⁶Az napon Júda vezéreit hasonlókká teszem a fák közé vetett eleven szénhez, és a széna közé tett égő fáklyához; és megemésztenek jobbra és balra minden népet köröskörűl; és Jerusalemet ismét lakni fogják az ő helyén, Jerusalemben.

⁷És az Úr megszabadítja Júda sátorait, mint azelőtt, hogy ne dicsekedjék kevélyen Dávid háza és Jerusalem lakóinak dicsősége Júda ellen.

⁸Az napon megoltalmazza az Úr Jerusalem lakóit, és a ki gyenge is közöttük, olyan lesz, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Istené, mint az Úr angyala az ő színök előtt.

⁹És leszen az napon, hogy összetiporni igyekszem mind a pogányokat, kik Jerusalem ellen jőnek.

¹⁰És kiöntöm Dávid házára és Jerusalem lakóira a kegyelem és imádság lelkét; és ők rám néznek, kit átszegeztek; és siratni fogják őt, mint az egyszülöttet, és bánkódni fognak rajta, mint bánkódni szoktak az elsőszülött halálán.

¹¹Az napon nagy sírás leszen Jerusalemben, mint Adadremmon sirása volt Mageddon mezején.

¹²És sírni fog a föld, mindenik család különkülön; Dávid házának családjai külön, és azok feleségei külön;

¹³Nátán háza családjai külön, és azok feleségei külön; Lévi háza családjai külön, és azok feleségei külön; Szemei háza családjai külön, és azok feleségei külön;

¹⁴mind a többi család, mindenik család különkülön, és azok feleségei külön.