1Jó barátból ne légy ellenségévé felebarátodnak; mert gyalázatot és becstelenséget nyer örökségűl a gonosz, és minden bűnös irígy és kétnyelvű.
2Föl ne fuvalkodjál lelked gondolatában, mint a bika, netalán letörjék erőd a bolondság által,
3s ez lerágja leveleidet, és gyümölcseidet megsemmisítse, és elhagyassál, mint az elszáradt fa a pusztában.
4Mert a gonosz lélek elveszti azt, ki őt bírja, és ellenségeinek örömére adja, és az istentelenek sorsára viszi.
5Az édes íge barátokat sokasít, és megengeszteli az ellenségeket; a kedves nyelv a jó embernek bőséget szerez.
6Sokkal élj egyetértésben, de tanácsadód ezer közől egy legyen.
7Ha barátot szerzesz, próba után szerezd meg őt, és ne higy könnyen neki.
8Mert némelyik csak ideigvaló barát, és nem marad meg a háborúság napján.
9És van barát, ki ellenséggé változik; és van barát, ki a gyűlölséget és versengést és szidalmakat felfödözi.
10Van barát, ki csak asztalitárs, és nem marad meg a szükség napján.
11Ha barátod állhatatos marad, hozzád hasonló lesz, és házad népe közt bizalmasan forog;
12ha megalázza magát előtted, és orczád előtt elrejtezik, egyetértésben tartja meg a jó barátságot.
13Ellenségeidtől távozzál, de barátidtól is óvjad magadat.
14A hív barát erős oltalom, és a ki ilyet talál, kincset talál.
15A hív baráthoz semmi sem hasonlítható, és nem méltó az arany és ezüst értéke az ő hűségének jóvoltához.
16A hív barát az életnek és halhatatlanságnak orvossága; és a kik félik az Urat, megtalálják azt.
17Ki az Istent féli, hasonlóképen jó barátságra is tesz szert: mert mint önmaga, olyan lesz barátja is.
18Fiam! ifjúságodtól fogva vedd be a tudományt, és megőszűlésig bölcseséget találsz.
19Mint a ki szánt és vet, úgy járúlj ahhoz, és várjad jó gyümölcseit.
20Mert annak dolgában kell ugyan keveset munkálkodnod, de hamar eszel gyümölcséből.
21Mely fölötte nehéz a bölcseség a tudatlan embereknek; és a szivtelen nem marad meg abban.
22Mint nehéz próbakő az nekik, és nem késnek azt elvetni.
23Mert a bölcseség tudománya a szerint vagyon, mint neve, és nem sokan ismerik azt; de a hol ismerik, ott megmarad az Isten látásaig.
24Hallgasd, fiam, és vedd be az értelem tanácsát, és ne vesd meg az én tanácsomat.
25Vesd annak bilincseibe lábadat, és nyakkötőjébe nyakadat.
26Hajtsd alája válladat és hordozd azt, és ne únd meg az ő kötelékét.
27Teljes szivedből járúlj hozzája, és tartsd meg útját minden erődből.
28Vizsgáljad azt, és kinyilatkoztatik neked; és szert tévén rá, ne hagyd el.
29Mert végtére nyugodalmat találsz benne, és gyönyörűségedre válik.
30És bilincsei erős oltalmaddá lesznek, és tartós támaszszá, és nyakkötője diszruhává.
31Mivel az élet ékessége vagyon benne, és annak kötelei üdvösséges kötelékek.
32Mint diszruhába, öltözöl abba, és örömkoronáúl teszed föl azt.
33Fiam! ha szómat fogadod, tanúlni fogsz; és ha ráfordítod akaratodat, bölcs leszesz.
34Ha hozzá hajtod füledet, tudományt nyersz; és hogyha szeretsz hallgatni, bölcs leszesz.
35Az okos öregek társaságában állj, és azok bölcseségéhez szívből ragaszkodjál, hogy az Istenről minden beszédet hallhass, és a dicséretes példabeszédek el ne kerűljék figyelmedet.
36Ha értelmest látsz, serkenj föl hozzája, és lábad az ő ajtaja küszöbét koptassa.
37Gondolkodásod az Isten parancsaiban legyen, és az ő meghagyásaiban fölötte szorgalmatos légy; és ő neked szivet ad, és a bölcseség kivánása adatik neked.