¹Fiam! a szegényektől ne vond meg az alamizsnát, és szemeidet ne fordítsd el a szűkölködőtől.

²Az éhező lelket ne vesd meg, és ne keserítsd a szegényt szükségében.

³A szűkölködő szivét ne szomorítsd, és ne halogasd az adományt a szorúltnak.

⁴A nyomorúlt kérését ne vesd meg, és ne fordítsd el orczádat a szegénytől.

⁵A szűkölködőtől ne forditsd el szemeidet a harag miatt, és ne adj okot rá, hogy a könyörgők utóbb átkozzanak;

⁶mert a ki szive keserűségében téged megátkoz, annak könyörgése meghallgattatik; meghallgatja pedig őt az Úr, ki őt teremtette.

⁷Légy nyájas a nép szegényeihez, és az öreg előtt alázd meg lelkedet, és a főember előtt hajtsd meg fejedet.

⁸Hajtsd füledet a szegényhez kedvetlenség nélkül; add meg a mivel tartozol, és felelj neki békésen, szelidséggel.

⁹Szabadítsd meg azt, ki erőszakot szenved, a kevély kezéből, és szivednek ne esék ez nehezére.

¹⁰Az itéletben légy irgalmas az árvákhoz, mint atya, és anyjokhoz, mint férj;

¹¹és engedelmes fia leszesz a Fölségesnek, s ő jobban fog könyörűlni rajtad, mint az anya.

¹²A bölcseség életet ihlet fiaiba, és fölfogja az őt keresőket, és előttök megyen az igazság útján.

¹³A ki őt szereti, életet szeret, és a kik rája vigyáznak, tapasztalni fogják kegyét.

¹⁴A kik vele tartanak, életet nyernek örökségűl, a hova ő bemegyen, ott van az Isten áldása.

¹⁵A kik neki szolgálnak, a szentek engedelmeskednek; és azokat, kik őt szeretik, szereti az Isten is.

¹⁶A ki őt hallgatja, a népeket fogja itélni; és a ki rája figyelmez, biztosságban marad.

¹⁷A ki bízik benne, örökségűl veszi őt, és maradékai is megerősödnek benne.

¹⁸Mert a kisértetben vele jár, és legelsőbb megpróbálja őt.

¹⁹Félelembe és rettegésbe ejti, és megpróbálja őt és megkínozza tanításának sanyarúsága által, mígnem átvizsgálja őt gondolataiban, és hiszen lelkének.

²⁰Azután megerősíti és egyenes úton vezérli, és megörvendezteti őt,

²¹és kijelenti neki titkait, és meggazdagítja őt az igazság tudományával és értelmével.

²²De a ki tévútra megy, azt elhagyja, és ellensége kezeibe adja.

²³Fiam! használd az időt, és távozzál a gonosztól.

²⁴Életed miatt ne szégyelj igazat mondani.

²⁵Mert vagyon bűnt hozó szemérmesség, és vagyon dicsőséget és kegyet hozó szemérmesség.

²⁶Ne tekints személyre személyed ellen, és ne hazudj lelked ellen.

²⁷Ne félj felebarátodtól az ő elestében.

²⁸Ne tartsd vissza a szót a megmentés idején; ne titkold el bölcseségedet, ha tisztessége forog fenn.

²⁹Mert a nyelv által ismertetik meg a bölcseség, és az okosság, a tudomány és értelem az eszesnek igéjéből, és erőssége az igazság cselekedeteiben vagyon.

³⁰Semmiképen se szólj az igaz ige ellen, és tudatlanságod hazudsága miatt szégyeld magad.

³¹Ne szégyeld megvallani bűneidet, de egy embernek se légy alattvalója a bűnért.

³²Ne állj ellen a hatalmasnak, és ne erőlködjél a víz folyása ellen.

³³De az igazságért tusakodjál lelked javára, és halálig harczolj az igazságért, és az Isten legyőzi helyetted ellenségeidet.

³⁴Ne légy hirtelenkedő nyelveddel, se lassú és rest cselekedeteidben.

³⁵Ne légy mint az oroszlán házadban, fölforgatván háznépedet, és elnyomván az alattad valókat.

³⁶Ne legyen kezed kinyujtva az elvételre, és beszorítva az adásra.