¹Fiam! figyelmezz bölcseségemre, és okosságomra hajtsd füledet,

²hogy óvatos és meggondoló légy, és ajakid megtartsák az oktatást. Ne figyelj az asszony álnokságára;

³mert a parázna személy ajkai csepegő lépesméz, és torka simább az olajnál;

⁴de utója keserű, mint az üröm, és éles, mint a kétélű kard.

⁵Lábai halálra szállanak, és lépései pokolba hatnak.

⁶Nem járnak az élet ösvényén, léptei változók és vizsgálhatlanok.

⁷Most azért, fiam, hallgass rám, és szájam igéitől el ne távozzál.

⁸Messze távoztasd tőle utadat, és ne közelgess háza ajtajához;

⁹ne add idegeneknek tisztességedet, és esztendőidet a kegyetlennek;

¹⁰netalán idegenek költözzenek értékeddel, és keresményed más házába jusson;

¹¹s te végre nyögj, miután megemésztetted húsodat és testedet, mondván:

¹²Miért utáltam meg a fegyelmet, s nem engedett szívem a dorgálásoknak,

¹³és nem hallgattam tanitóim szavát, és oktatóimhoz nem hajtottam fülemet?

¹⁴Csaknem minden gonoszba jutottam a község- és gyülekezetnek közepette.

¹⁵Igyál vizet a te csatorna-vermedből, és kutad forrásaiból.

¹⁶Folyjanak ki kútforrásaid, és osztogasd vizedet az utczákon.

¹⁷Egyedűl tieid legyenek azok, és ne részesűljenek veled az idegenek.

¹⁸Legyen áldott a te forrásod, és vigadj ifjuságod feleségével,

¹⁹a te szerelmes őzecskéddel és igen kedves őzikéddel; emlői részegítsenek téged minden időben, és szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

²⁰Miért tévednél, fiam, idegen után, és kéjelegnél más kebelén?

²¹Az Úr nézi az ember utait, és szemmel tartja minden lépését.

²²Saját gonoszságai fogják meg az istentelent, és bűnei köteleivel kötöztetik meg.

²³Ő meghal, mert nem volt fegyelme, és bolondságának sokaságában eltévelyedik.