¹Ezen hó huszonnegyedik napján pedig egybegyülének Izrael fiai böjtöléssel és zsákokban, és por vala rajtok.

²És elválasztaték Izrael fiainak ivadéka minden idegen fiútól; és eléállának, és megvallák bűneiket és atyáik gonoszságait.

³És fölkelének, hogy álljanak; és olvasának Urok Istenök törvénykönyvéből négyszer napjában, és négyszer tőnek bűnvallást, és imádák Urokat Istenöket.

⁴Fölállának pedig a leviták lépcsőjére: Józue és Báni és Cedmihel, Szabania, Bonni, Szárebiás, Báni és Kanáni, és kiáltának fenszóval Urokhoz Istenökhöz.

⁵És mondák a leviták, Józue és Cedmihel, Bonni, Haszebnia, Szerebia, Odaia, Szebnia, Fatahia: Keljetek föl, áldjátok a ti Uratok- Isteneteket öröktől örökké; és áldják dicsőséged fölséges nevét minden áldással és dicsérettel.

⁶Te magad, Uram! egyedűl te teremtetted az eget, és az egek egét és azok minden seregét; a földet, és mind, a mik abban vannak, a tengereket és mind, a mik azokban vannak; és te élteted mindezeket, és az ég serege imád tégedet.

⁷Te magad vagy, Uram Isten! ki Ábrámot választottad, és kihoztad őt a kaldeusok tüzéből, és Ábrahámnak nevezted őt.

⁸És hívnek találtad az ő szivét előtted, és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adjad a kananeus és heteus, az amorreus és ferezeus, a jebuzeus és gergezeus földét, hogy az ő ivadékának adjad; és beteljesítetted igéidet, mert igaz vagy.

⁹És láttad atyáink nyomorúságát Egyiptomban, és kiáltásaikat meghallgattad a vörös tengernél,

¹⁰és jeleket és csodákat tettél Fáraón és minden szolgáin és az ő földének minden népén; mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek ellenök; és nevet szerzettél magadnak, a mint e napon is.

¹¹És a tengert kétfelé választottad előttök, és szárazon mentek át a tenger közepén; azok üldözőit pedig a mélységre vetetted, mint a követ a hatalmas vizekbe.

¹²És a felhőoszlopban vezérök voltál nekik nappal, és a tűzoszlopban éjjel, hogy lássák az utat, melyen mennek vala.

¹³A Sinai hegyre is leszállottál és szólottál velök az égből, és igaz itéleteket adtál nekik és az igazság törvényét, szertartásokat és jó parancsokat;

¹⁴és a te megszentelt szombatodat megmutattad nekik, és parancsokat és szertartásokat és törvényt rendeltél nekik Mózes szolgád által.

¹⁵Az égből kenyeret is adtál nekik éhségökben, és vizet hoztál ki nekik a kősziklából szomjúságukban, és megmondottad nekik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyért fölemelted a te kezedet, hogy nekik adjad.

¹⁶Ők pedig és atyáink kevélyen cselekedtek és megkeményítettek nyakaikat, és parancsaidat nem hallgatták.

¹⁷És nem akarták hallani, és nem emlékeztek meg a te csodálatos dolgaidról, melyeket velök cselekedtél. És megkeményítették nyakaikat, és főt rendelének majdnem föllázadva, hogy visszatérjenek szolgaságukra. De te, engedő Isten! kegyelmes és irgalmas, tűrő és sok könyörűletű, nem hagytad el őket,

¹⁸még mikor magoknak öntött borjút csináltak is és azt mondották: Ez a te istened, ki téged kihozott Egyiptomból; és nagy káromlásokat tettenek;

¹⁹te, sok irgalmasságod szerint, el nem hagytad őket a pusztában; a felhőoszlop nem távozott tőlök nappal, és a tűzoszlop éjjel, hogy megmutassa nekik az utat, melyen járjanak.

²⁰És a te jó lelkedet adtad, ki tanítsa őket, és mannádat meg nem tagadtad szájoktól, és vizet adtál nekik a szomjúságban.

²¹Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, és semmi fogyatkozásuk nem volt; az ő ruházatjok el nem kopott, és lábok fel nem törött.

²²És országokat adtál nekik és népeket, és sorsokat osztottál nekik; és elfoglalták Széhon földét és a heszeboni király földét, és Óg, a bászáni király földét.

²³És megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elhoztad őket a földre, melyről mondottad atyáiknak, hogy menjenek be arra és bírják.

²⁴És eljöttek azok fiai, és elfoglalták a földet, és megalázták előttök a föld lakóit, a kananeusokat, és kezeikbe adtad azokat és azok királyait és a föld népeit, hogy úgy cselekedjenek azokkal, mint nekik tetszik vala.

²⁵Elfoglalták tehát az erős városokat és a kövér földet, és bírtak minden jóval teljes házakat, másoktól épített vizvermeket, szőlőket és olajfa-kerteket és sok gyümölcstermő fákat; és ettek és megelégedtek, és meghíztak és bővelkedtek gyönyörűséggel a te nagy jóvoltodból.

²⁶Azonban haragra ingerlettek téged, és eltávoztak tőled, és törvényedet hátok mögé vetették, és prófétáidat megölték, kik intették őket, hogy térjenek hozzád; és nagy káromlásokat tőnek.

²⁷És ellenségeik kezébe adtad őket, kik megnyomorgatták őket. És az ő sanyargattatásuk idején hozzád kiáltottak, és te meghallgattad mennyből, és sok könyörűleted szerint szabadítókat adtál nekik, kik megszabaditsák őket ellenségeik kezéből.

²⁸De midőn megnyugodtak, visszatértek, hogy gonoszat cselekedjenek színed előtt; és ellenségeik kezében hagytad őket, kik bírták őket. És megtértek és hozzád kiáltottak: te pedig mennyből meghallgattad és megszabadítottad őket irgalmasságaid szerint sok ideig.

²⁹És bizonyságot tettél nekik, hogy a te törvényedhez térjenek. Ők pedig kevélyen cselekedtek, és nem hallgatták parancsaidat, és itéleteid ellen vétkeztek, melyekben él az ember, ha azokat megcselekszi; és vállaikat elfordíták és nyakaikat megkeményítették, és nem hallgattak.

³⁰És sok esztendeig vártad őket, és bizonyságot tettél nekik a te lelkeddel prófétáid által; de nem hallgattak, és a tartományok népeinek kezébe adtad őket.

³¹A te sok irgalmasságodban pedig nem emésztetted meg őket, el sem hagytad őket, mert te a könyörűletesség Istene és kegyelmes vagy.

³²Most azért, oh mi nagy, erős és rettenetes Istenünk! ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot, ne fordítsd el orczádat mindazon nyomorúságtól, mely ránk érkezett, a mi királyainkra és fejedelmeinkre, papjainkra és prófétáinkra, atyáinkra és egész népedre Asszíria királya napjaitól mind e napig.

³³És te igaz vagy mindazokban, a mik ránk jöttek; mert igazságot cselekedtél, mi pedig istentelenűl cselekedtünk.

³⁴A mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem tartották meg törvényedet, és nem figyeltek parancsaidra és bizonyságtételeidre, melyekkel bizonyságot tettél nekik.

³⁵És ők országaikban és a te sok jóvoltodban, melyet irántok mutattál, és az igen széles és kövér földön, melyet szinök elé adtál, nem szolgáltak neked, és nem tértek meg gonoszságos cselekedeteikből.

³⁶Ime mi magunk szolgák vagyunk ma, és azon földön, melyet atyáinknak adtál, hogy egyék annak kenyerét és annak javait, mi magunk is szolgák vagyunk abban.

³⁷És gyümölcsei a királyoknak sokasodnak, kiket ránk vetettél bűneinkért, és ők akaratjok szerint uralkodnak testeinken és barmainkon, és nagy sanyarúságban vagyunk.

¹Mindezekről tehát mimagunk szövetséget kötünk, és leírjuk azt, és megpecsétlik fejedelmeink, levitáink és papjaink.