¹És egybegyűle az egész nép, mint egy férfiú, a vizek kapuja előtt való utczára; és azt mondák az írástudó Ezdrásnak, hogy hozza elé Mózes törvénye könyvét, melyet az Úr parancsolt vala Izraelnek.

²Ezdrás pap tehát kihozá a törvényt a férfiak és asszonyok sokasága elé, és mindnyájoknak, a kik érthetik vala, a hetedik hó első napján.

³És olvasa abból nyilván az utczán, mely a vizek kapuja előtt vala, reggeltől délig, a férfiak és asszonyok és ahhoz értők előtt; és az egész nép fülei figyelmesek valának a könyvre.

⁴Fölálla pedig az irástudó Ezdrás egy falépcsőre, melyet a szólásra csinált vala; és mellette állának Matatiás és Szemeia, Ania és Uria, Helcia és Maaszia, jobbja felől; és bal felől Fadaia, Mizael és Melkia, Haszum és Haszbadana, Zakariás és Moszollám.

⁵És Ezdrás fölnyitá a könyvet az egész nép előtt; mert az egész nép fölött kilátszik vala; és mikor azt fölnyitotta, fölálla az egész nép.

⁶És Ezdrás áldá a nagy Úr Istent, és felelé az egész nép: Amen! amen! fölemelvén kezeit; és meghajlának és imádák az Istent arczczal borúlván a földre.

⁷Józue pedig és Bani, és Szerebia, Jamin, Akkub, Szeptai, Odia, Maaszia, Celita, Azariás, Jozabed, Hanan, Falaia, a leviták csendességet tőnek a nép között a törvény hallgatására; a nép pedig helyén áll vala.

⁸És olvasának az Isten törvénye könyvéből világosan és nyilván, hogy megérthessék; és megérték, midőn olvastatott.

⁹Mondá pedig Nehemiás (a ki Aterszata) és Ezdrás pap és irástudó, és a leviták, fejtegetvén az egész népnek: Ez a nap a mi Urunk- Istenünknek szenteltetett, ne szomorkodjatok és ne sírjatok. Mert az egész nép síra, midőn a törvény igéit hallotta.

¹⁰És mondá nekik: Menjetek, egyetek kövéret, és igyatok édeset, és küldjetek részeket azoknak, kik nem készítettek magoknak; mert az Úrnak szent napja vagyon, és ne bánkodjatok, mert örömünk az Úrban a mi erősségünk.

¹¹A leviták pedig csendességet tőnek az egész nép között, mondván: Hallgassatok, mert szent nap vagyon, és ne bánkodjatok.

¹²Elméne tehát az egész nép, hogy egyék és igyék, és részt küldjön és nagy vigságot szerezzen; mert megértették az igéket, melyekre őket tanította vala.

¹³És másodnap egybegyűlének az egész nép családainak fejedelmei, a papok és leviták az irástudó Ezdráshoz, hogy ő fejtegesse nekik a törvény igéit.

¹⁴És írva találák a törvényben, hogy az Úr megparancsolta Mózes által, hogy Izrael fiai levélszinekben lakjanak az ünnepen, a hetedik hónapban;

¹⁵és hogy hirdessék és szóval kiáltassák ki minden városaikban és Jerusalemben, mondván: Menjetek ki a hegyre, és hozzatok olajfaágakat és az igen szép fának ágait, mirtusfa-ágakat és pálmafa-ágakat és a leveles fa ágait, hogy levélszineket csináljanak, a mint írva vagyon.

¹⁶És kiméne a nép és hozának, és csinálának magoknak levélszineket, kiki az ő házfödelén és tornáczában, az Isten háza tornáczaiban, a vizek kapuja utczáján és Efraim kapuja utczáján.

¹⁷Azok egész gyülekezete tehát, kik megjöttek vala a fogságból, levélszineket csinála, és levélszinekben lakának; mert nem cselekedtek igy Izrael fiai, Józuénak, Nun fiának napjaitól, mindaz napiglan. És igen nagy vigaság vala.

¹⁸Olvasa pedig az Isten törvényének könyvéből minden nap, az első naptól az utolsóig; és ünnepet tartának hét nap, és nyolczadnap gyülekezetet a rendtartás szerint.