¹És hat nap múlva, maga mellé véve Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, ennek öcscsét, és fölvivé őket egy magas hegyre külön.

²És szinében elváltozék előttök; és fénylék orczája, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó.

³És ime megjelenének nekik Mózes és Illés, szólván vele.

⁴Felelvén pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram! jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet.

⁵Még ő szólott, ime fényes felhő árnyékozá meg őket. És ime szózat a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem jó kedvem telik; őt hallgassátok.

⁶Ezt hallván a tanítványok, orczájokra esének, és igen megfélemlének.

⁷És hozzájok menvén Jézus, illeté őket, és mondá nekik: Keljetek föl, és ne féljetek.

⁸Fölemelvén pedig szemeiket, senkit nem látának, hanem csak egyedűl Jézust.

⁹És a mint lejöttek a hegyről, meghagyá nekik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok a látomást, míg az ember fia halottaiból föl nem támad.

¹⁰És megkérdék a tanítványok őt, mondván: Miért mondják tehát az irástudók, hogy előbb Illésnek kell jőnie?

¹¹Ő pedig felelvén, mondá nekik: Illés ugyan eljövend és helyreállít mindeneket;

¹²mondom pedig nektek: hogy Illés már eljött, de nem ismerték meg őt, hanem a mit akartak, az cselekedték rajta. Az ember fia is így fog szenvedni tőlök.

¹³Akkor értették a tanítványok, hogy keresztelő Jánosról szólott nekik.

¹⁴És midőn a sereghez érkezett, egy ember méne hozzája, s térdre esvén előtte, mondá: Uram! könyörűlj fiamon, mert holdkóros, és kínosan szenved, mert sokszor tűzbe esik, gyakran vízbe.

¹⁵És bemutattam őt tanítványidnak, de nem gyógyíthatták meg őt.

¹⁶Felelvén pedig Jézus, mondá: Oh hitetlen és romlott nemzedék! meddig leszek veletek? meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt ide hozzám.

¹⁷És megfeddé őt Jézus, és kiméne belőle az ördög, és meggyógyúla a gyermek azon órától.

¹⁸Akkor a tanítványok titkon Jézushoz járulának, mondván: Miért nem űzhettük mi ki azt?

¹⁹Mondá nekik Jézus: A ti hitlenségtek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, és mondjátok e hegynek: Menj innét amoda; elmegyen, és semmi sem lesz nektek lehetetlen.

²⁰Ez a faj pedig nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által.

²¹Mikor pedig Galileában tartózkodtak, mondá nekik Jézus: Az ember fia az emberek kezeibe adatik,

²²és megölik őt; de harmadnapra föltámad. És ezen igen megszomorodának.

²³És mikor Kafarnaumba jutottak, az adópénzt szedők Péterhez menének, és megszólíták őt: A ti mesteretek nem fizeti-e meg az adópénzt?

²⁴Mondá amaz: Igen is. És midőn bement a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz, Simon! a föld királyai kiktől vesznek vámot vagy adót? önfiaiktól-e, vagy az idegenektől?

²⁵És ő mondá: Az idegenektől. Mondá neki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

²⁶Azonban, hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj a tengerhez, vesd meg a horgot, és az első beleakadó halat fogd ki, és fölnyitván száját, találsz egy statert; vedd azt, és add nekik érettem és éretted.