¹Ama napokban, midőn ismét nagy sereg volt együtt, nem lévén mit enniök, egybehivá a tanítványokat, és mondá nekik:

²Szánom a sereget, mert ime már harmadnapja vannak velem, és nincs mit enniök.

³És ha étlen bocsátom őket haza, elfogyatkoznak az úton, mert némelyek közőlük messzünnen jöttek.

⁴És felelék neki az ő tanítványai: Honnan elégítheti meg ezeket valaki kenyerekkel itt a pusztában?

⁵És kérdé őket: Hány kenyeretek vagyon? Azok mondák: Hét.

⁶És parancsolá a seregeknek, hogy telepedjék le a földre. És vévén a hét kenyeret, s hálát adván, megszegé, és tanítványinak adá, hogy eléjök tegyék, és a sereg elé tevék.

⁷Kevés halacskájok is vala; azokat is megáldá, és eléjök hagyá tétetni.

⁸És evének, és megelégedének; és a megmaradt hulladékokból hét kosárral szedének föl.

⁹Valának pedig, a kik ettenek, mintegy négyezren; és elbocsátá őket.

¹⁰És azonnal hajóba szállván tanítványival, Dalmanuta tájára jöve.

¹¹És kimenvén a farizeusok, kezdének vele vetekedni, és jelt kérvén tőle az égből, kisérték őt.

¹²És felsóhajtván lelkében, mondá: Minek kér jelt e nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel e nemzedéknek.

¹³És otthagyván őket, ismét a hajóba szálla, és a tengeren átkele.

¹⁴És elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem vala nálok a hajóban.

¹⁵És inté őket, mondván: Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.

¹⁶Ők pedig töprenkednek vala magokban, mondván: Hogy kenyerünk nincsen.

¹⁷Tudván ezt Jézus, mondá nekik: Mit töprenkedtek, hogy kenyeretek nincsen? Még sem veszitek észre, s nem értitek-e? mégis elvakult szivetek van-e?

¹⁸Szemeitek lévén, nem láttok-e? és füleitek lévén, nem hallotok-e? És nem jut-e eszetekbe,

¹⁹midőn az öt kenyeret ötezernek szegtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek? Mondák neki: Tizenkettőt.

²⁰És midőn a hét kenyeret négyezernek, hány kosár hulladékot szedtetek? Mondák neki: Hetet.

²¹És mondá nekik: Miképen van az, hogy mégsem értetek?

²²És Betszaidába jövének, és egy vakot vezetének hozzája, és kérék őt, hogy illesse azt.

²³És kezét fogván a vaknak, kivezeté őt a faluból, és annak szemeire pökvén, s kezeit rátévén kérdé őt, ha lát-e valamit?

²⁴És nézvén, mondá: Látom járni az embereket, mint a fákat.

²⁵Azután ismét annak szemeire tevé kezeit, és látni kezde és meggyógyúla úgy, hogy tisztán láta mindent.

²⁶És házába küldé őt, mondván: Menj haza, és ha a faluba mégy, senkinek meg ne mondd.

²⁷És elméne Jézus és tanítványai Filep Cezareájának faluiba. És az úton kérdezé tanítványait, mondván nekik: Kinek tartanak engem az emberek?

²⁸Ők pedig felelék neki, mondván: Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közől.

²⁹Akkor mondá nekik: Ti pedig kinek tartotok engem? Felelvén Péter, mondá neki: Te vagy a Krisztus.

³⁰És meginté őket, hogy azt senkinek se mondják felőle.

³¹És kezdé tanítani őket, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől, főpapoktól és irástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.

³²És ezen igét nyiltan beszélé. És fogván őt Péter, kezdé feddeni.

³³Ki megfordúlván, és tanítványira nézvén, megdorgálá Pétert, mondván: Hátra tőlem, ellenkező! mert nem érted, mik az Istenéi, hanem mik az emberekéi.

³⁴És egybehíván a sereget tanítványival együtt, mondá nekik: Ha ki engem akar követni, tagadja meg önmagát, és vegye föl keresztjét, és kövessen engem.

³⁵Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; a ki pedig életét elveszti érettem s az evangéliomért, megmenti azt.

³⁶Mert mit használ az embernek, ha egész világot megnyeri, és lelkének kárát vallja?

³⁷Vagy mit ad az ember váltságúl lelkéért?

³⁸Mert a ki szégyell engemet és igéimet e parázna és vétkes nemzedékben, az ember fia is szégyenleni fogja őt, mikor eljő Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.

³⁹És mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az ittállók közől, kik nem ízlelik meg a halált, mignem meglátják az Istennek hatalommal jövő országát.