¹És eltávozván onnét, hazájába méne; és tanítványai követék őt.

²És szombat lévén, a zsinagógákban kezde tanítani. És sokan hallván őt, csodálkozának tudományán, mondván: Honnan vette ez mindezeket? micsoda bölcseség ez, mely neki adatott? és ily csodák mikép történnek kezei által?

³Nemde azon ács ez, Mária fia, Jakab és József, Júdás és Simon atyjafia? nemde itt nálunk vannak húgai is? És megbotránkozának őbenne.

⁴Jézus pedig mondá nekik: Nincs próféta tisztelet nélkül, hanem csak hazájában és házában és rokonságában.

⁵És nem tehetett ott semmi csodát, hanem csak nehány beteget gyógyíta meg, kezeit rájok tévén.

⁶És csodálkozék az ő hitetlenségökön, és eljárá a helységeket köröskörűl, tanítván.

⁷És hivá a tizenkettőt, és kezdé őket kettőnkint küldeni, és hatalmat ada nekik a tisztátalan lelkeken.

⁸És megparancsolá nekik, hogy semmit az útra ne vigyenek, hanem csak egy botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt az erszényben.

⁹Hanem vonják fel saruikat, és ne öltözzenek két köntösbe.

¹⁰És mondá nekik: Akárhol bementek a házba, ott maradjatok, míg onnan tovább nem mentek.

¹¹A kik pedig be nem fogadnak és nem hallgatnak titeket, kimenvén onnét, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságúl nekik.

¹²És kimenvén, hirdetik vala, hogy bűnbánatot tartsanak.

¹³És sok ördögöt űzének ki, és sok beteget kenének meg olajjal, és meggyógyítának.

¹⁴És meghallá ezt Heródes király (mert ismeretes lett az ő neve), és mondá: Keresztelő János támadott fel halottaiból, és azért munkálkodnak benne a csodaerők.

¹⁵Némelyek pedig azt mondák, hogy Illés; némelyek pedig azt mondák, hogy próféta, mint egy a próféták közől.

¹⁶Hallván ezt Heródes, mondá: János, a kinek én fejét vétettem, az támadott fel halottaiból.

¹⁷Tudniillik, ugyanez a Heródes elküldvén, megfogatá Jánost, és megkötözteté őt a tömlöczben Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségeért, kit elvett vala.

¹⁸Mert az mondotta János Heródesnek: Nem szabad neked bírnod testvéred feleségét.

¹⁹Heródiás pedig incselkedik vala utána, és meg akará őt ölni, de nem lehetett:

²⁰mert Heródes félé Jánost, tudván, hogy ő igaz és szent férfiú, és becsülé őt, és hallgatván rája, sokat cselekvék, és örömest hallgatá őt.

²¹Azonban alkalmas nap adván magát elő, Heródes az ő születése napján lakomát szerze a fejedelmeknek és ezredeseknek és a galileai főembereknek.

²²És bemenvén Heródiás leánya tánczola, és megtetszék Heródesnek és az együtt letelepűlteknek, úgy hogy a király mondá a leánynak: Kérj tőlem a mit akarsz, és megadom neked.

²³És megesküvék neki: Bármit kérsz, megadom neked, haszintén országom felét is.

²⁴Ez kimenvén, kérdé anyjától: Mit kérjek? Amaz pedig mondá: Keresztelő János fejét.

²⁵Bemenvén tehát azonnal sietve a királyhoz, és kéré őt, mondván: Akarom, hogy mindjárt egy tálban add nekem keresztelő János fejét.

²⁶És elszomorodék a király; de az eskü és az együtt letelepűltek miatt, nem akará kedvét szegni,

²⁷hanem elküldvén a hóhért, parancsolá fejét egy tálban elhozatni. És fejét vevé a tömlöczben,

²⁸és elhozá fejét egy tálban, és adá azt a leánynak, és a leány adá anyjának.

²⁹Ezt hallván, eljövének tanítványai, és elvivék testét, és sírba tevék.

³⁰És az apostolok Jézushoz gyűlvén, megjelenték neki mind, a miket cselekedtek és tanítottak vala.

³¹És mondá nekik: Jertek külön egy puszta helyre, és pihenjetek meg egykevéssé. Mert sokan valának a jövők s menők, és enni sem vala idejök.

³²És a hajóba szállván, egy puszta helyre menének külön.

³³És láták őket elmenni, és megtudák ezt sokan, és gyalog minden városból összefutának oda, és megelőzék őket.

³⁴És kilépvén, látá Jézus a nagy sereget, és könyörűle rajtok, mert úgy valának, mint a juhok pásztor nélkül, és kezdé őket sokra tanítani.

³⁵És mikor már nagy idő volt, hozzája menének tanítványai, mondván: Ez a hely puszta, és az idő már elmúlt;

³⁶bocsásd el őket, hogy elmenvén a közel majorokba és falukba, vegyenek magoknak élelmet, melyet elköltsenek.

³⁷És felelvén, mondá nekik: Adjatok ti enniök. És mondák neki: Menjünk, vegyünk kétszáz tízesen kenyeret, és adjunk enniök.

³⁸És mondá nekik: Hány kenyeretek vagyon? menjetek, nézzétek meg. És megtudván, mondák: Öt, és két halunk.

³⁹És parancsolá nekik, hogy mindnyájokat telepítsék le osztályok szerint a pázsiton.

⁴⁰És letelepedének csoportokban százankint és ötvenenkint.

⁴¹És vévén az öt kenyeret és két halat, föltekintvén az égre, megáldá, és megszegé a kenyereket, és adá tanítványinak, hogy azok elé tegyék; a két halat is elosztá valamennyinek.

⁴²És evének mindnyájan és megelégedének.

⁴³És a fölmaradt hulladékokból tizenkét tele kosarat szedének, és a halakból is.

⁴⁴Valának pedig, a kik ettek, ötezren, férfiak.

⁴⁵És azonnal kényszeríté tanítványait a hajóba szállani, hogy előtte menjenek át a tengeren, Betszaidába, míg ő elbocsátja a népet.

⁴⁶És elbocsátván őket, a hegyre méne imádkozni.

⁴⁷És a mint beesteledett, a hajó a tenger közepén vala, és ő egyedűl a parton.

⁴⁸És látván őket küszködni az evezésben (mert ellenkező szelök vala), az éjnek negyedik őrváltása felé hozzájok méne, járván a tengeren, és el akar vala mellettök menni.

⁴⁹Azok pedig látván őt a tengeren járni, rémnek vélék, és fölkiáltának.

⁵⁰Mert mindnyájan láták őt, és megháborodának. De mindjárt szóla hozzájok, és mondá nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.

⁵¹És beméne hozzájok a hajóba, és megszűnék a szél. Azok pedig annál inkább álmélkodának magokban;

⁵²mivel nem értették a kenyerekkel történt dolgot, mert szivök el vala vakítva.

⁵³És mikor áthajóztak a tengeren, Genezaret földére jövén, kikötöttek.

⁵⁴És mihelyt kiszállottak a hajóból, azonnal megismerék őt.

⁵⁵És befutván azt az egész tartományt, kezdék ágyakban a betegeket körűlhordozni, a hol hallják vala őt lenni.

⁵⁶És akárhová ment a falukba, vagy majorokba, vagy városokba, az utczákra tevék a betegeket, és kérék őt, hogy ruhájának legalább csak szélét illethessék, és valahányan illeték őt, meggyógyúlának.