¹Ime én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt. És mindjárt eljő templomában az Uralkodó, kit ti kerestek, és a szövetség angyala, kit ti kívántok. Ime jő, úgymond a seregek Ura.

²De ki gondolhatja föl az ő eljövete napját? és ki marad meg, hogy őt lássa? Mert ő, mint az olvasztó tűz, és mint a ruhafestők füve;

³és leül, olvasztván és tisztítván az ezüstöt, és megtisztítja Lévi fiait, és megpróbálja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy az Úrnak áldozatokat mutassanak be igazságban.

⁴És tetszeni fog az Úrnak Júda és Jerusalem áldozata, mint a hajdani napokban, és mint a régi esztendőkben.

⁵És itéletre járúlok tihozzátok, és gyors tanú leszek a varázslók és paráznák és hamisan esküvők ellen, és a kik törvénytelenűl bánnak a béres bérével, az özvegyekkel és árvákkal, a jövevényt elnyomják, és nem félnek engem, úgymond a seregek Ura;

⁶mert én vagyok az Úr, és nem változom; ti is, Jákob fiai, azért nem emésztettetek meg.

⁷Noha atyáitok napjaitól fogva eltávoztatok az én törvényeimtől, és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én hozzátok térek, úgymond a seregek Ura. Ti azt mondjátok: Miben térjünk meg?

⁸Megbánthatja-e ember az Istent, mivel ti engem megbántotok? Azt kérditek: Miben bántunk meg téged? A tizedekben és zsengékben.

⁹Azért száll rátok a szűkölködés átka; mert ti megbántotok engem, ti, az egész nemzet.

¹⁰Vigyétek be csak az egész tizedet a tárba, és legyen élelem az én házamban, és próbáljatok meg ez által engem, úgymond az Úr: vajjon nem nyitom-e meg nektek az ég csatornáit, és nem árasztok-e rátok bőséges áldást?

¹¹És megdorgálom érettetek az emésztőt, hogy földetek terményét el ne pusztítsa; és nem lesz meddő szőllő a földön, úgymond a seregek Ura.

¹²És boldogoknak mondanak titeket mind a nemzetek; mert ti lesztek a kivánatos föld, úgymond a seregek Ura.

¹³De ti kemény beszédet szóltok ellenem, úgymond az Úr.

¹⁴Azt kérditek: Mit szóltunk ellened? Azt mondottátok: Hiábavalót tesz, ki az Istennek szolgál, és mi haszna, hogy megtartottuk az ő parancsait, és hogy bánkódva jártunk a seregek Ura előtt?

¹⁵Azért most boldogoknak mondjuk a kevélyeket; mert az istentelenűl cselekvők gyarapodnak, és az Istent kisértők megszabadúlnak.

¹⁶Erre így szólnak az Urat félők, kiki az ő felebarátjához: Az Úr figyelmez és mindent hall; és emlékkönyv van írva előtte azokról, kik az Urat félik, és az ő nevéről emlékeznek.

¹⁷És tulajdonommá lesznek ők nekem az napon, melyen én cselekedni fogok; és megengedek nekik, mint megenged a férfiú neki szolgáló fiának.

¹⁸Akkor megtértek, és meglátjátok, mi a különbség az igaz és istentelen között; a között, ki az Istennek szolgál, és ki nem szolgál.