¹És most nektek szól ez a parancsolat, oh papok!

²Ha nem akarjátok hallani, és ha nem akarjátok szivetekre venni, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, úgymond a seregek Ura: szükséget küldök közétek, és megátkozom a ti áldástokat, igen, megátkozom azokat; mivelhogy nem vettétek szivetekre.

³Ime én elvetem a nektek járó lapoczkát, és orczátokra fecscsentem a ti ünnepeitek ganéját, s ez bekever titeket.

⁴És megtudjátok, hogy én küldöttem hozzátok e parancsot, hogy állandó legyen szövetségem Lévivel, úgymond a seregek Ura.

⁵Az én szövetségem ővele élet és béke szövetsége volt; félelmet öntöttem beléje, és félt engem, és az én nevemtől rettegett.

⁶Az igazság törvénye volt szájában, és hamisság nem találtatott ajakiban; békében és igazságban járt velem, és sokat tartott vissza a gonoszságtól.

⁷Mert a pap ajkai őrzik a tudományt, és a törvényt az ő szájából kérdezik; mert ő a seregek Urának angyala.

⁸Ti pedig eltávoztatok az útról, és igen sokat megbotránkoztattatok a törvényben; felbontottátok Lévi szövetségét, úgymond a seregek Ura.

⁹Azért én is utálatosakká és alávalókká teszlek titeket minden népnél, a mint hogy nem tartottátok meg az én útaimat, és személyválogatók voltatok a törvényben.

¹⁰Vajjon nem egy-e mindnyájunk atyja? vajjon nem egy Isten teremtett-e minket? miért nézi le tehát valaki közőlünk az ő atyjafiát, megszegvén atyáink szövetségét?

¹¹Vétkezett Júda, és utálatosság lett Izraelben és Jerusalemben; mert Júda megfertőztette az Úr szentélyét, melyet szeretett, és idegen istenek leánya volt nála.

¹²De az Úr el is veszti a férfiút, ki azt cselekszi, a tanítót és tanítványt, Jákob sátoraiból, és ki ajándékot hoz a seregek Urának.

¹³Továbbá, ezt is cselekedtétek: hogy az Úr oltára elárasztassék könyhullatásokkal, sírással és jajgatással, úgy, hogy nem nézek többé az áldozatra, és semmi engesztelőt nem fogadok el kezeitekből.

¹⁴Ti kérditek: Mi okért? azért, mert az Úr bizonyság közötted és ifjúságod felesége között, kit te megvetettél, holott ő társad, és szövetséged által feleséged.

¹⁵Vajjon nem azon egy teremtette-e őt is? nem az ő lelkének része-e? És mit kíván az az egy, mint az Isten ivadékát. Őrizzétek meg tehát hajlandóságtokat, és ne utáld meg ifjúságod feleségét.

¹⁶Ha meggyűlölöd, ereszd el őt, úgymond Izrael Ura Istene. De e gonoszság, mint amazt ruhája, úgy föd be téged, úgymond a seregek Ura. Őrizzétek meg hajlandóságtokat, és ne utáljátok meg egymást.

¹⁷Boszantjátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel boszantjuk őt? Azzal, hogy azt mondjátok: Mind az, ki gonoszt cselekszik, jó az Úr előtt, és az olyanok tetszenek neki; vagy ha nem, hol vagyon az itélet Istene?