¹Monda pedig példabeszédet is nekik arról, hogy szükség mindenkor imádkozni, és meg nem szűnni;

²így szólván: Vala egy biró bizonyos városban, ki Istent nem félt, embert nem becsült.

³Vala pedig egy özvegyasszony is azon városban, és hozzá jöve, mondván: Tégy nekem igazságot ellenségem ellen.

⁴És nem akart sok ideig. De azután mondá magában: Noha az Istent nem félem, az embert sem becsülöm:

⁵mindazáltal mivel alkalmatlankodik ez özvegyasszony, igazságot teszek neki, nehogy végtére eljövén, szidalmazzon engem.

⁶Mondá pedig az Úr: Halljátok, mit mond az igazságtalanság birája.

⁷Vajjon tehát az Isten nem tesz-e igazságot az ő választottainak, kik éjjelnappal kiáltanak hozzája, és késedelmes lesz-e irántok?

⁸Mondom nektek: Hamar megmenti őket. Azonban mikor eljön az ember fia, vajjon talál-e hitet a földön?

⁹Mondá pedig némelyekhez, kik magokban bíztak, mint igazak, és másokat megvetettek, e példabeszédet.

¹⁰Két ember méne föl a templomba, hogy imádkozzanak, egy farizeus és egy vámos.

¹¹A farizeus állván, igy imádkozék magában: Isten! hálát adok neked, hogy nem vagyok, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, házasságtörők, mint ez a vámos is.

¹²Kétszer böjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, a mit bírok.

¹³És a vámos távol állván, szemeit sem akará fölemelni az égre, hanem mellét veré, mondván: Isten! légy irgalmas nekem, bűnösnek.

¹⁴Mondom nektek: ez megigazúlva méne házához, inkább, mint amaz; mert minden a ki magát felmagasztalja, megaláztatik, és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

¹⁵Hozának pedig eléje kis gyermekeket is, hogy azokat illesse. Mit látván a tanítványok, feddék őket.

¹⁶Jézus pedig egybehíván őket, mondá: Hagyjátok hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok őket; mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁷Bizony mondom nektek, a ki úgy nem fogadja Isten országát, mint a gyermek, be nem megy abba.

¹⁸És kérdé őt egy fejedelem, mondván: Jó mester! mit cselekedjem, hogy az életet bírjam?

¹⁹Jézus pedig mondá neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedűl az Isten.

²⁰Tudod a parancsokat: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne orozz; hamis tanuságot ne szólj; atyádat és anyádat tiszteljed.

²¹Amaz mondá: Ezeket mind megtartottam ifjúságomtól.

²²Mit hallván Jézus, mondá neki: Még egy hijával vagy: add el mind, a mid vagyon, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jőj, kövess engem.

²³Amaz hallván ezeket, megszomorodék, mert igen gazdag vala.

²⁴Látván pedig Jézus, hogy amaz megszomorodott, mondá: Mely nehezen jutnak Isten országába, kiknek pénzök vagyon!

²⁵Mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.

²⁶És mondák, a kik ezt hallották: Ki üdvözűlhet tehát?

²⁷Mondá nekik: A mik lehetetlenek az embereknél, lehetségesek az Istennél.

²⁸Ezután Péter így szóla: Ime mi elhagytunk mindent, és téged követtünk.

²⁹Ő felelé nekik: Bizony mondom nektek, senki sincs, ki elhagyta házát, vagy szülőit, vagy atyjafiait, vagy feleségét, vagy fiait az Isten országáért,

³⁰hogy sokkal többet ne nyerjen ez időben, és a más világon örök életet.

³¹Magához vevé pedig Jézus a tizenkettőt, és mondá nekik: Ime fölmegyünk Jerusalembe, és beteljesednek mind a mik megirattak a próféták által az ember fiáról.

³²Mert a pogányok kezébe adatik és megcsúfoltatik, megostoroztatik és megpökdöstetik;

³³és miután megostorozzák, megölik őt, és harmadnapra föltámad.

³⁴És ők ezekből mitsem értének, és ez ige el vala rejtve tőlök, és nem érték a mondottakat.

³⁵Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közelgetett, egy vak ül vala az útfélen kéregetvén.

³⁶És midőn hallotta az átmenő sereget, kérdezé, micsoda az.

³⁷Mondák pedig neki, hogy a názáreti Jézus megyen által.

³⁸És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörűlj rajtam.

³⁹És a kik elöl mennek vala, feddék őt, hogy hallgasson. Ő pedig annál inkább kiálta: Dávidnak fia! könyörűlj rajtam.

⁴⁰Megállván pedig Jézus, magához parancsolá őt hozatni. És midőn közeledett, kérdé őt,

⁴¹mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Amaz pedig mondá: Uram! hogy lássak.

⁴²És Jézus mondá neki: Láss; a te hited megszabadított téged.

⁴³És azonnal láta és követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, a mint ezt látta, dicséretet monda Istennek.