¹És mondá az ő tanítványinak: Lehetetlen, hogy botrányok ne jőjenek; de jaj annak, ki által jőnek!

²Jobb neki, ha malomkő köttetik nyakára, és a tengerbe vettetik, mintsem megbotránkoztasson egyet e kisdedek közől.

³Vigyázzatok magatokra. Ha vétkezik ellened atyádfia, dorgáld meg őt; és ha megbánja, bocsáss meg neki.

⁴És ha napjában hétszer vétkezik ellened, és napjában hétszer tér hozzád, mondván: Bánom! bocsáss meg neki.

⁵És az apostolok mondák az Úrnak: Öregbítsd bennünk a hitet.

⁶Mondá pedig az Úr: Ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, mondjátok ím e szederfának: Szakadj ki gyökerestül, és ültettessél át a tengerbe; és engedni fog nektek.

⁷Kicsoda pedig az közőletek, ki szántó vagy legeltető szolgájának, a mint ez visszatér a mezőről, azt mondja: Tüstént jer, telepedjél le.

⁸Nem inkább azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorát, és övezd fel magadat, szolgálj nekem, míg eszem és iszom; azután te is egyél és igyál?

⁹Vajjon megköszöni-e annak a szolgának, hogy megcselekedte, a miket neki parancsolt vala?

¹⁰Nem vélem. Úgy ti is, mikor mindent megtesztek, a mi parancsolva van nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, a mit meg kellett cselekednünk, azt cselekedtük.

¹¹És lőn, mikor Jerusalem felé tartott, átméne Szamarián és Galileán.

¹²És mikor bement egy faluba, eléje tíz poklos férfiú jöve, kik távol megállának.

¹³És fölemelék szavokat mondván: Jézus, mester! könyörűlj rajtunk.

¹⁴Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, mikor mentek, megtisztúlának.

¹⁵Egy pedig közőlük, látván, hogy megtisztúlt, visszatére, nagy szóval magasztalván az Istent,

¹⁶és arczraborúla az ő lábai előtt, hálát adván; és ez szamaritánus vala.

¹⁷Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde tízen tisztúltak meg? és kilencze hol vagyon?

¹⁸Nem találtatott, ki megtérjen és dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez idegen nemzetbeli.

¹⁹És mondá neki: Kelj föl, menj el; mert a te hited megszabadított téged.

²⁰Kérdeztetvén pedig a farizeusoktól: Mikor jő el az Isten országa? felelvén, mondá nekik: Nem jő el az Isten országa szembetünőképen;

²¹s nem mondják majd: Ime itt, vagy, ime amott; mert ime az Isten országa bennetek vagyon.

²²És mondá tanítványinak: Eljön az idő, mikor kivánjátok látni egy napját az ember fiának, és nem látjátok.

²³És mondják majd nektek: Ime itt, és ime amott! El ne menjetek, se ne kövessétek.

²⁴Mert valamint a villámlás, feltünvén az égen, az egész ég alatt fénylik, úgy leszen az ember fia is az ő napján.

²⁵Hanem előbb sokat kell neki szenvedni, és elvettetni e nemzedéktől.

²⁶És a mint történt Noé napjaiban, úgy leszen az ember fiának napjaiban is.

²⁷Ettek és ittak, házasodtak és kiházasittattak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába; és eljött a vízözön, és elvesztette mindnyájokat,

²⁸Hasonlóképen a mint történt Lót napjaiban: Ettek és ittak, vettek és eladtak, ültettek és épitettek;

²⁹a mely napon pedig kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindnyájokat elvesztette.

³⁰Igy leszen akkor is, a mely napon az ember fia megjelen.

³¹Azon órában ki a háztetőn lesz, és holmije a házban, le ne szálljon elvinni azt; és a ki a mezőn lesz, hasonlóképen vissza ne térjen.

³²Emlékezzetek Lót feleségére.

³³A ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; és a ki elveszti, visszanyeri azt.

³⁴Mondom nektek: Azon éjjel ketten lesznek egy ágyban; egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.

³⁵Két őrlő asszony lesz együtt, egyik fölvétetik, a másik elhagyatik; ketten lesznek a mezőn, egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.

³⁶Felelvén mondák neki: Hol? Uram!

³⁷Ki mondá nekik: A hol a test vagyon, odagyűlnek a sasok is.