¹És lőn, midőn, bizonyos helyen imádkozott, a mint elvégezte, mondá neki egyik tanítványai közől: Uram! taníts minket imádkozni, a mint János is tanította az ő tanítványait.

²És mondá nekik: Midőn imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk! szenteltessék a te neved, jőjön te országod.

³Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma.

⁴És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mivelhogy mi is megengedünk minden adósainknak. És ne vígy minket a kisértetbe.

⁵És mondá nekik: Kinek vagyon közőletek barátja, ki hozzája megyen éjfélkor, mondván neki: Barátom! adj nekem három kenyeret kölcsön,

⁶mert egy barátom jött hozzám az útról, és nincs mit eléje tennem;

⁷és az onnanbelől felelvén, azt mondja: Ne alkalmatlankodjál nekem, már az ajtó be van zárva, és gyermekeim velem vannak az ágyasházban, nem kelhetek föl, és nem adhatok neked;

⁸és ha ő állhatatosan zörget, mondom nektek, ha nem adna is neki, fölkelvén azért, hogy barátja: de alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki, a mennyi kell.

⁹És is mondom nektek: Kérjetek, és adatik nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik nektek.

¹⁰Mert minden, a ki kér, nyer; a ki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

¹¹Kicsoda kér pedig közőletek kenyeret az atyától, vajjon követ ad-e neki? avagy halat, vajjon hal helyett kígyót ad-e neki?

¹²Vagy ha tojást kér, vajjon skorpiót nyujt-e neki?

¹³Ha azért ti, holott roszak vagytok, jó adományokat tudtok adni fiaitoknak: mennyivel inkább a ti Atyátok mennyből jó lelket ad a tőle kérőknek.

¹⁴És ördögöt űze ki, s ez néma vala. És midőn kiűzte az ördögöt, szóla a néma, és csodálkozának a seregek.

¹⁵Némelyek pedig közőlük mondák: Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

¹⁶És mások kisértvén, égi jelt kérének tőle.

¹⁷Ő pedig látván gondolataikat, mondá nekik: Minden magban meghasonlott ország elpusztúl, és a ház házra omol.

¹⁸Ha tehát a sátán meghasonlott magával, mikép áll fenn az ő országa? mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki az ördögöket.

¹⁹Ha pedig én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők lesznek a ti biráitok.

²⁰Ha pedig én Isten újjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa.

²¹Mikor az erős fegyveres őrzi tornáczát, békében vannak, a miket bír.

²²Ha pedig nálánál erősebb jövén, meggyőzi őt, elveszi minden fegyverét, melyekben bízott, és elosztja ragadományait.

²³A ki nincs velem, ellenem vagyon; és a ki nem gyüjt velem, szétszór.

²⁴Mikor a tisztátalan lélek kimegyen az emberből, vizetlen helyeken jár, nyugalmat keresvén; de nem találván, így szól: Visszatérek házamba, a honnét kijöttem.

²⁵És eljövén, kisöpörve találja azt és fölékesítve.

²⁶Akkor elmegyen, és magához veszen más hét lelket, nálánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott laknak, és azon ember utóbbi állapotja roszabb az elsőnél.

²⁷Lőn pedig, midőn ezeket mondotta, fölemelvén szavát egy asszony a seregből, mondá neki: Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.

²⁸Ő pedig mondá: Sőt inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják, és megtartják azt.

²⁹Az egybegyülő seregnek pedig kezdé mondani: Ez a nemzedék gonosz nemzedék; jelt kiván, de nem adatik neki jel, hanem csak Jónás próféta jele.

³⁰Mert valamint Jónás jelűl lett a niniveieknek: úgy leszen az ember fia is e nemzedéknek.

³¹A déli királyné föltámad az itéletben e nemzedék férfiaival, és kárhoztatni fogja őket; mert eljött a föld határairól hallgatni Salamon bölcseségét; és íme nagyobb van itt Salamonnál.

³²A ninivei férfiak föltámadnak az itéletben e nemzedékkel, és kárhoztatni fogják azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál.

³³Senki a meggyujtott gyertyát rejtekbe nem teszi, sem a véka alá, hanem a tartóra, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.

³⁴Tested szövétneke szemed. Ha szemed tiszta, egész tested világos leszen; ha pedig álnok, tested is sötét leszen.

³⁵Vigyázz tehát, hogy a világosság, mely benned vagyon, sötétséggé ne legyen.

³⁶Ha azért egész tested világos, nem lévén benne semmi sötét rész, világos lesz egészen, és mint a szövétnek fénye, megvilágosít téged.

³⁷És a mint szólott, kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. És bemenvén letelepedék.

³⁸A farizeus pedig kezdé magában megütközve mondani: Miért nem mosdott meg ebéd előtt?

³⁹És mondá neki az Úr: Most ti farizeusok a pohárnak és tálnak külsejét tisztogatjátok; bensőtök pedig tele van ragadománnyal és gonoszsággal.

⁴⁰Esztelenek! nemde a ki a külsőt szerezte, az szerezte a belsőt is?

⁴¹Azonban a mivel bővelkedtek, abból adjatok alamizsnát, és ime mindenetek tiszta lesz.

⁴²De jaj nektek, farizeusok! mert tizedet adtok a mentából, rutából és minden veteményből; és elhagyjátok az itéletet és az Isten szeretetét. Ezeket szükség volt megcselekedni, és amazokat el nem hagyni.

⁴³Jaj nektek, farizeusok! mert szeretitek az első székeket a zsinagógákban, és a köszöntéseket a piaczon.

⁴⁴Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a sírok, melyek nem látszanak, és az emberek fölöttük járván, nem tudják.

⁴⁵Felelvén pedig egy a törvénytudók közől, mondá neki: Mester! ezeket mondván, rajtunk is gyalázatot teszesz.

⁴⁶Ő pedig mondá: Jaj nektek is, törvénytudók! mert oly terheket raktok az emberekre, melyeket el nem viselhetnek, magatok pedig egy újjotokkal sem illetitek a terheket.

⁴⁷Jaj nektek, kik a próféták síremlékeit építitek: atyáitok pedig megölték őket.

⁴⁸Valóban bebizonyítjátok, hogy megegyeztek atyáitok cselekedeteivel; mert azok ugyan megölték őket, ti pedig sírjaikat épititek.

⁴⁹Azért mondotta az Isten bölcsesége is: Küldök hozzájok prófétákat és apostolokat, és azok közől megölnek és üldöznek,

⁵⁰hogy követeltessék minden próféták vére, mely kiontatott e nemzet által világ teremtésétől,

⁵¹Ábel vérétől Zakariás véreig, ki az oltár s a templom között veszett el. Igen, mondom nektek, követeltetni fog e nemzedéken.

⁵²Jaj nektek, törvénytudók! mert elvettétek a tudomány kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenendőket eltiltottátok.

⁵³Midőn pedig ezeket mondotta nekik, a farizeusok és törvénytudók erősen kezdék őt faggatni, és sok kérdéssel terhelni;

⁵⁴incselkedvén ellene, és szájából valamit kikapni törekedvén, hogy vádolhassák őt.