¹Az Úr igéje, mely Joelhez, Fátuel fiához lett.

²Halljátok ezt, vének! és vegyétek füleitekbe, föld minden lakói! ha történt-e ez a ti napjaitokban vagy atyáitok napjaiban?

³Beszéljetek erről fiaitoknak, és fiaitok az ő fiaiknak, s ezek fiai a következő nemzedéknek.

⁴Mi a hernyótól megmarad, megeszi a sáska, a sáska maradványát megeszi a cserebogár, és a cserebogár maradványát megemészti a ragya.

⁵Serkenjetek föl, részegek! és sírjatok, és ordítsatok mindnyájan, kik édesdeden iszszátok a bort, mert majd elvétetik az szátoktól.

⁶Mert egy nemzet jő fel az én földemre, erős és számtalan, fogai mint az oroszlán fogai, és zápfogai, mint a fiatal oroszlánéi.

⁷Pusztává teszi az én szőllőmet, és fügefámat meghámozza, mezítelenné tévén, megfosztja azt és ledönti, úgy hogy fehérek lesznek ágai.

⁸Sírj, mint a szőrzsákba öltözött nő az ő ifjúságának férje fölött.

⁹Elvétetik az eledel- és italáldozat az Úr házából; sírnak a papok, az Úr szolgái.

¹⁰Puszta a tartomány, sír a föld; mert el van veszve a búza, megzavarodva a bor, kiszáradva az olaj.

¹¹Le vannak verve a szántóvetők, ordítanak a szőllőművesek a gabona és árpa fölött; mert oda a föld aratása.

¹²A szőllő ki van száradva, a fügefa meghervadva, a gránátalma-, a pálma-, az almafa és a mező minden fája kiaszva, úgy hogy szégyenné lesz az öröm az emberek fiai között.

¹³Övezzétek föl magatokat, és sírjatok, papok! ordítsatok, oltár szolgái! menjetek és viraszszatok szőrzsákban, én Istenem szolgái! mert elvétetik a ti Istenetek házából az eledel- és italáldozat.

¹⁴Szenteljetek böjtöt, híjátok össze a gyülekezetet, gyüjtsétek egybe a véneket, a föld minden lakóit a ti Istenetek házába, és kiáltsatok az Úrhoz:

¹⁵Ah, ah, ah, az a nap! Mert közel vagyon az Úr napja, és mint a pusztítás, úgy jön a Mindenhatótól.

¹⁶Vajjon nem a ti szemetek láttára vesz-e el az eledel, a mi Istenünk házából az öröm és vigaság?

¹⁷A barmok elsenyvednek ganéjokban, a csűrök leomlanak, a magtárak elhányatnak, mert a búza oda van.

¹⁸Miért nyög a barom, s bőg a marhacsorda? mert nincs legelője; és a juhnyájak is elvesznek.

¹⁹Tehozzád kiáltok, Uram! mert az aszálytűz megemészti a mező szépségeit, és a hőség elégeti a tartomány minden fáját.

²⁰De a mezei vadak is, mint a záporesőt szomjúhozó föld, föltekintenek hozzád, mert ki vannak száradva a vízforrások, és a hőség által megemésztve a mező szépségei.