¹Jézus pedig az olajfák hegyére méne;

²és reggel ismét a templomba jöve, és az egész nép hozzá gyülekezék, és leülvén, tanítja vala őket.

³Hozának pedig az irástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt, és középre álliták azt,

⁴és mondák neki: Mester! ez asszony most éretett házasságtörésen.

⁵A törvényben pedig Mózes az efélét megköveztetnünk parancsolta. Te tehát mit mondasz?

⁶Ezt pedig mondják vala, kisértvén őt, hogy vádolhassák. Jézus pedig lehajolván, ujjával ír vala a földön.

⁷Midőn pedig szorgalmazván, kérdezék őt, fölemelkedvén, mondá nekik: A ki bűn nélkül vagyon köztetek, először az vessen követ rája.

⁸És ismét lehajolván, ír vala a földön.

⁹Hallván pedig ezt, egyik a másik után kimenének, elkezdve a véneken; és Jézus egyedűl maradt és a középen álló asszony.

¹⁰Fölemelkedvén pedig Jézus, mondá neki: Asszony! hol vannak, a kik vádoltak? senki sem itélt el téged?

¹¹Ki mondá: Senki, Uram! Mondá pedig Jézus: Én sem itéllek el téged. Eredj, és többé ne vétkezzél.

¹²Ismét szóla tehát nekik Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága; a ki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága lesz nála.

¹³Mondák azért neki a farizeusok: Te tenmagad felől teszesz bizonyságot; a te bizonyságod nem igaz.

¹⁴Felelvén Jézus, mondá nekik: Ha én magam felől teszek is bizonyságot, igaz az én bizonyságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek.

¹⁵Ti test szerint itéltek; én nem itélek senkit.

¹⁶És ha én itélek, az én itéletem igaz, mert nem vagyok egyedűl, hanem én és a ki engem küldött, az Atya.

¹⁷És a ti törvényetekben írva vagyon, hogy két ember bizonysága érvényes.

¹⁸Én vagyok, a ki bizonyságot teszek magam felől, és bizonyságot tesz felőlem, a ki engem küldött, az Atya.

¹⁹Mondák azért neki: Hol van a te atyád? Felelé Jézus: Sem engem nem ismertek, sem Atyámat; ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.

²⁰Ez igéket mondá Jézus a kincstárnál, tanítván a templomban; és senki sem fogá el őt, mert még nem jött el az ő órája.

²¹Ismét mondá tehát nekik Jézus: Én elmegyek, és majd kerestek engem, és a ti bűnötökben meghaltok. A hová én megyek, ti oda nem jöhettek.

²²Mondák erre a zsidók: Vajjon megöli-e magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti oda nem jöhettek?

²³És mondá nekik: Ti innen alúlról vagytok, én onnan felülről vagyok. Ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból.

²⁴Azért mondottam nektek, hogy meghaltok a ti bűneitekben; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűnötökben.

²⁵Kérdezék tehát őt: Te ki vagy? Mondá nekik Jézus: A kezdet, ki szólok is nektek.

²⁶Sokat kellene még felőletek szólanom és itélnem; de a ki engem küldött, igazmondó az, és én a miket hallottam őtőle, azokat mondom a világon.

²⁷És nem érték meg, hogy az Istent mondotta Atyjának.

²⁸Mondá azért nekik Jézus: Mikor felmagasztaljátok az ember Fiát, akkor megismeritek majd, hogy én vagyok, és magamtól semmit sem cselekszem, hanem a mint tanított engem az Atya, azokat beszélem.

²⁹És a ki engem küldött, velem vagyon, és ő nem hagyott engem egyedűl; mert én, a mi kedves előtte, mindenkor azt cselekszem.

³⁰Midőn ezeket beszélte, sokan hivének őbenne.

³¹Mondá azért Jézus ama zsidóknak, kik neki hivének: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal tanítványaim lesztek.

³²És megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.

³³Felelék neki: Ábrahám ivadéka vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Miképen mondod te: Szabadok lesztek?

³⁴Felelé nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy minden, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.

³⁵A szolga pedig nem marad a házban örökösen, de a fiú megmarad örökösen.

³⁶Ha tehát a Fiú titeket megszabadít, valóban szabadok lesztek.

³⁷Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédem nem fog rajtatok.

³⁸Én a mit Atyámnál láttam, azt mondom; és ti a mit atyátoknál láttatok, azt cselekszitek.

³⁹Felelék és mondák neki: A mi atyánk Ábrahám. Mondá nekik Jézus: Ha Ábrahám fiai vagytok, Ábrahám tetteit cselekedjétek.

⁴⁰Most pedig meg akartok ölni engem, az embert, ki nektek igazságot szólottam, melyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem cselekedte.

⁴¹Ti atyátok tetteit cselekszitek. Mondák azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, az Isten.

⁴²Mondá azért nekik Jézus: Ha az Isten volna Atyátok, bizonynyal szeretnétek engemet; mert én az Istentől származtam és jöttem; nem is jöttem én magamtól, hanem ő küldött engem.

⁴³Miért nem ismeritek meg az én szólásomat? mert nem hallhatjátok az én beszédemet.

⁴⁴Ti az ördög-atyától vagytok és atyátok kivánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdettől, és az igazságban meg nem állott; mert nincs igazság őbenne. Mikor hazudságot szól, tulajdonából szól; mert hazug ő és a hazudság atyja.

⁴⁵Én pedig ha igazságot mondok, nem hisztek nekem.

⁴⁶Ki fedd meg engem közőletek, a bűnről? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem?

⁴⁷A ki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert az Istentől nem vagytok.

⁴⁸Felelék azért a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy te, és ördögöd vagyon?

⁴⁹Felelé Jézus: Énnekem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat, és ti tiszteletlenséggel illettek engem.

⁵⁰Én azonban nem keresem dicsőségemet; van, a ki keresse és megitélje.

⁵¹Bizony, bizony mondom nektek: ha ki az én beszédemet megtartja, halált nem lát mindörökké.

⁵²Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd vagyon. Ábrahám meghalt és a próféták, és te azt mondod: Ha ki az én beszédemet megtartja, a halált nem ízleli meg mindörökké.

⁵³Vajjon te nagyobb vagy-e a mi atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt? a próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?

⁵⁴Felelé Jézus: Ha én dicsőitem magamat, az én dicsőségem semmi; van, a ki dicsőit engem, az én Atyám, kiről ti mondjátok, hogy Istenetek.

⁵⁵De ti nem ismeritek őt, én pedig ismerem; és ha mondom, hogy nem ismerem őt, tihozzátok hasonló hazug leszek. De ismerem őt, és beszédét megtartom.

⁵⁶Ábrahám, a ti atyátok, örömmel kivánta látni az én napomat, látta és örvendezett.

⁵⁷Mondák azért a zsidók neki: Még ötven esztendős sem vagy, és Ábrahámot láttad?

⁵⁸Mondá nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: mielőtt Ábrahám lenne, én vagyok.

⁵⁹Köveket kapának azért, hogy rája hajítsák; Jézus pedig elrejté magát, és kiméne a templomból.