¹A hét első napján pedig Mária Magdolna reggel még sötétben a sírhoz jöve, és látá, hogy a kő el van mozdítva a sírtól.

²Elfuta tehát, és jöve Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, kit szeret vala Jézus, és mondá nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették őt.

³Kiméne tehát Péter és a másik tanítvány, és a sírhoz menének.

⁴Futnak vala pedig ketten együtt, és az a másik tanítvány hamarább futa Péternél, és előbb juta a sírhoz.

⁵És lehajolván, látá a lepedőket letéve, de nem méne be.

⁶Eljuta pedig oda Simon Péter is követvén őt, és beméne a sírba, és látá letéve a lepedőket,

⁷és a kendőt, mely az ő fején volt, nem a lepedőkkel téve, hanem külön egy helyen összehajtva.

⁸Akkor tehát beméne az a tanítvány is, ki először érkezett vala a sírhoz, és láta, és hitt;

⁹mert még nem értették az írást, hogy föl kell vala neki halottaiból támadnia.

¹⁰A tanítványok tehát ismét hazamenének.

¹¹Mária pedig kinn álla a sírboltnál sírván. Midőn tehát sírt, lehajolván, a sírba tekinte,

¹²és két angyalt láta fehér ruhában ülni, egyiket fejénél, másikat lábainál, a hova Jézus teste tétetett vala.

¹³Mondák neki azok: Asszony! mit sírsz? Mondá nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették őt.

¹⁴Midőn ezeket mondotta, hátrafordúla, és látá Jézust ott állani, de nem tudá, hogy az Jézus.

¹⁵Mondá neki Jézus: Asszony! mit sírsz? kit keressz? Amaz vélvén, hogy ez kertész, mondá neki: Uram! ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, s én elviszem őt.

¹⁶Mondá neki Jézus: Mária! Megfordúlván amaz, mondá neki: Rabboni! (mi mestert jelent).

¹⁷Mondá neki Jézus: Ne illess engem, mert még nem mentem föl Atyámhoz; hanem menj atyámfiaihoz, és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.

¹⁸S elméne Mária Magdolna, hirűl vivén a tanítványoknak: hogy láttam az Urat, és ezeket mondotta nekem.

¹⁹Mikor tehát este lőn azon nap, a hét első napján, és az ajtók betéve voltak ott, hol a tanítványok egybegyűltek vala a zsidóktól való félelmök miatt, eljöve Jézus, és megálla középen, és mondá nekik: Békeség nektek!

²⁰És midőn ezt mondotta, megmutatá nekik kezeit és oldalát. Örvendének a tanítványok, látván az Urat.

²¹Mondá azért nekik ismét: Békeség nektek! A mint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket.

²²Ezeket mondván, rájok lehele, és mondá nekik: Vegyétek a Szentlelket.

²³A kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva.

²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közől, ki kettősnek mondatik, nem volt velök, mikor eljött Jézus.

²⁵Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondá nekik: Hacsak nem látom az ő kezein a szegek liggatását, és ujjamat a szegek helyére nem bocsátom, és kezemet az ő oldalába nem bocsátom, nem hiszem.

²⁶És nyolcz nap mulva, ismét bennvalának az ő tanítványai, és Tamás is velök. Eljöve Jézus a bezárt ajtón át, és megálla középen, és mondá: Békeség nektek!

²⁷Azután mondá Tamásnak: Ereszd ide be ujjadot, és lásd kezeimet; és hozd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő.

²⁸Felelé Tamás, és mondá neki: Én Uram, és én Istenem!

²⁹Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás! hittél; boldogok, a kik nem láttak, és hittek.

³⁰Sok egyéb jelet is cselekvék ugyan Jézus az ő tanítványai láttára, melyek nincsenek megírva e könyvben;

³¹ezek pedig megirattak, hogy higyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és hogy hivén, életetek legyen az ő nevében.