¹Kerűljétek meg Jerusalem utczáit, nézzétek és szemléljétek, és kérdezkedjetek az ő térein, ha találtok-e törvényt cselekvő, és hűséget kereső férfiat; és megkegyelmezek neki.

²Hogyha mondják is: Él az Úr! avval is hamisan esküsznek.

³Uram! a te szemeid a hűséget nézik; vered őket, és fájlalják; megtöröd őket, és nem akarják fölvenni a fegyelmet; keményebbekké tették orczájokat a kőnél, és nem akarnak megtérni.

⁴Én pedig mondám: Talán csak a szegények és oktalanok, a kik nem tudják az Úr útját, az ő Istenök itéletét;

⁵elmegyek tehát a főemberekhez, és szólok nekik; mert ezek ismerik az Úr útját, az ő Istenök itéletét; és ime ezek egyetemben még inkább összetörték az igát, szétszakasztották a köteleket.

⁶Azért megszaggatja őket az erdei oroszlán, a farkas este felé elpusztítja őket, a párducz leselkedik városaikra; mindaz, ki közőlök kimegyen, megfogatik; mert megsokasodtak vétkeik, és elhatalmaztak pártoskodásaik.

⁷Hogyan kegyelmezhetnék meg én neked? Fiaid elhagytak, és azokra esküsznek, kik nem istenek; megelégítettem őket, és paráználkodnak, és bordélyházban bujálkodnak.

⁸Kövér lovakká és ménekké lettek; kiki az ő felebarátja feleségére nyerít.

⁹Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, és az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem?

¹⁰Menjetek fel kőfalaira, és hányjátok szét, de végpusztúlást ne tegyetek; törjétek le sarjadékait, mert nem az Úréi.

¹¹Mert vétekkel vétkezett ellenem Izrael háza és Júda háza, úgymond az Úr.

¹²Megtagadják az Urat, és mondják: Nem ő az, és nem jő ránk veszedelem; fegyvert és éhséget nem fogunk látni.

¹³A próféták hiában szólanak, és nincs (Istentől jött) felelet bennök; azért történnek ezek rajtok.

¹⁴Ezeket mondja a seregek Ura Istene: Mivelhogy ez igét szólottátok, ime én tűzzé teszem igéimet a te szádban, és e népet fákká, s az megemészti őket.

¹⁵Ime én messzünnen hozok nemzetet rátok, Izrael háza! úgymond az Úr, erős nemzetet, régi nemzetet, oly nemzetet, melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél.

¹⁶Az ő tegze, mint a nyilt koporsó, mindnyájan erősek.

¹⁷És megeszi veteményedet és kenyeredet, fölemészti fiaidat és leányaidat, megeszi nyájadat és csordáidat, fölemészti szőllődet és fügefáidat, és lerontja fegyverrel erős városaidat, melyekben neked bizodalmad vagyon.

¹⁸Mindazonáltal, úgymond az Úr, még ama napokban sem vetlek titeket végpusztúlásra.

¹⁹És ha mondjátok: Miért cselekedte velünk a mi Urunk Istenünk mindezeket? mondjad nekik: A mint elhagytatok engem, és idegen istennek szolgáltatok a ti földeteken, úgy szolgáltok majd idegeneknek nem a ti földeteken.

²⁰Hirdessétek ezt Jákob házának, és hallassátok Júdában, mondván:

²¹Halljad, esztelen nép! kinek nincs szived, kik, szemeitek lévén, nem láttok, s füleitek, és nem hallotok!

²²Tehát nem féltek engemet? úgymond az Úr, és az én szinem előtt nem fogtok bánkódni? Ki a fövényt tettem határúl a tengernek örök parancscsal, melyet át nem hág; háborognak bár, de erőt nem vehetnek, és földagadnak, de azon át nem törnek az ő hullámai.

²³E népnek pedig hitetlen és ellenszegűlő szive vagyon, eltávoztak és elmentek;

²⁴és nem mondják szivökben: Féljük a mi Urunkat Istenünket, ki nekünk korai és kései esőt ad idejében, ki az esztendei aratást teljesen megőrzi nekünk.

²⁵A ti gonoszságaitok térítik el ezeket, és bűneitek vonják el tőletek a jót.

²⁶Mert istentelenek találtatnak az én népem között, kik lesbe állnak, mint a madarászok, tőrt hányván és kelepczéket az emberek fogására.

²⁷Mint a tőr megtelik madarakkal, úgy az ő házaik rakvák álnoksággal; azért lettek nagyokká és gazdagokká.

²⁸Megkövérednek és fölhíznak, és nagy gonoszúl áthágják az én beszédeimet. Az özvegy ügyében nem itélnek, az árva ügyét nem igazítják el, és a szegények törvényét nem itélik meg.

²⁹Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, vagy az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem?

³⁰Álmélkodásra és csodálatra méltó dolgok lettek a földön.

³¹A próféták hazudságot prófétálnak, és a papok ehhez kezeikkel tapsolnak; és az én népem szereti az ilyeneket. Mi lesz tehát vele utoljára?