¹Közönségesen mondják: Ha a férfiú elbocsátja feleségét, s ez elválván tőle, más férfiúhoz megyen, vajjon visszatér-e többé amahhoz? vajjon nem megfertőztetett és szeplősített lesz-e az az asszony? Te is sok szeretővel paráználkodtál; mindazáltal térj vissza hozzám, úgymond az Úr, s én visszafogadlak téged.

²Emeld föl szemeidet egyenesen, és lássad, hol nem heveredtél le; az útakon ültél, várván őket, mint a rabló a kietlenben, és megfertőztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságaiddal.

³Azért tartattak vissza az esőcseppek, és nem lett kései eső; te paráznaasszony arczúvá lettél, s nem akartál pirúlni.

⁴De legalább csak mostantól mondjad nekem: Atyám! szüzeségem vezére vagy te.

⁵Vajjon örökké haragszol-e? vagy mindvégig ilyen maradsz-e? Ime te szólottál és cselekedtél roszakat, a mennyi tőled telhetett.

⁶És mondá az Úr nekem Joziás király napjaiban: Láttad-e, mit cselekedett az elpártolt Izrael? Elment magának minden magas hegyre, és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.

⁷És mondám, miután mindezeket cselekedte: Térj hozzám! és nem tért meg. És látta törvényszegő nővére, Júda,

⁸hogy azért, mivel paráználkodott az elpártolt Izrael, elbocsátottam őt, és válás-levelet adtam neki; s mégsem félt törvényszegő nővére, Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.

⁹És paráznasága készségével megfertőztette a földet, és paráználkodott kővel és fával.

¹⁰És mindezek után sem tért hozzám törvényszegő nővére, Júda, teljes szivéből, hanem hazudsággal, úgymond az Úr.

¹¹És mondá az Úr énnekem: Még igazlelkű az elpártolt Izrael a törvényszegő Júdához képest.

¹²Menj, és kiáltsd ez igéket éjszak felé, és mondjad: Térj meg, elpártolt Izrael! úgymond az Úr, és nem fordítom el orczámat tőletek, mert én szent vagyok, úgymond az Úr, és nem haragszom mindörökké.

¹³Hanem ismerd el gonoszságodat, hogy a te Urad Istened ellen vétkeztél, és szétkalandoztál utaidon az idegenekhez minden zöldellő fa alatt, és az én szómat nem hallgattad, úgymond az Úr.

¹⁴Térjetek meg, elpártolt fiak! úgymond az Úr; mert én vagyok a ti hitestársatok; és hozzám veszlek titeket, egyet a városból, és kettőt a nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba.

¹⁵És szívem szerint való pásztorokat adok nektek, kik legeltetni fognak titeket bölcseséggel és tudománynyal.

¹⁶És midőn megsokasodtok és elszaporodtok a földön azon napokban, úgymond az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetség-szekrénye! sem szivökbe nem ötlik, s nem emlékeznek arról, nem látogattatik, s többé nem leszen;

¹⁷hanem az időben Jerusalemet az Úr királyi székének hivják, és összegyűlnek ahhoz minden népek az Úr nevében Jerusalembe, és nem járnak elveteműlt szivök gonoszsága után.

¹⁸Ama napokban elmegyen Júda háza Izrael házához, és eljőnek együtt az éjszaki földről azon földre, melyet atyáitoknak adtam.

¹⁹Én pedig mondám: Hogyan tegyelek téged fiaim közé, és adjam neked a kivánatos földet, a pogányok seregeinek jeles örökségét? És mondám: Atyádnak híj engem (azért), és ne szűnj meg utánam járni.

²⁰De a mint megutálja szeretőjét az asszony, úgy megutált engem Izrael háza, úgymond az Úr.

²¹Szózat hallatszik az útakon, Izrael fiainak sírása és ordítása, mert gonoszszá tették útjokat, elfeledkeztek Urokról Istenökről.

²²Térjetek meg, elpártolt fiak! és meggyógyítom elpártolástokat. Ime mi tehozzád megyünk, mert te vagy a mi Urunk Istenünk.

²³Bizonyára hazugok voltak a halmok és a hegyek sokasága; bizonyára a mi Urunkban Istenünkben van Izrael szabadúlása.

²⁴A gyalázat megemésztette atyáink szerzeményét ifjuságunktól fogva, az ő nyájaikat és csordáikat, fiaikat és leányaikat.

²⁵Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket szégyenünk; mert Urunknak Istenünknek vétkeztünk, mi és atyáink, ifjúságunktól mind e napiglan, és nem hallgattuk Urunk Istenünk szózatát.