¹Jaj a pásztoroknak! kik elvesztik és elszaggatják az én legelőm nyáját; úgymond az Úr.

²Azért ezeket mondja Izrael Ura Istene a pásztoroknak, kik az én népemet legeltetik: Ti elszélesztettétek nyájamat, és szétűztétek őket, és nem ügyeltetek rájok: ime én meglátogatom rajtatok a ti törekvéseitek gonoszságát, úgymond az Úr.

³És én összegyűjtöm az én nyájam maradványait mindazon földről, a hová szétűztem őket, és visszatérítem őket mezeikre, és nevekedni fognak és megsokasodnak.

⁴És pásztorokat támasztok nekik, kik majd legeltetik őket; nem fognak félni többé és nem rettegnek, és egy híja sem leszen az ő számuknak, úgymond az Úr.

⁵Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és föltámasztom Dávid igaz csemetéjét; és országlani fog mint király, és bölcs leszen, és itéletet s igazságot tesz a földön.

⁶Ama napokban megszabadúl Júda, és Izrael bátorságban fog lakni; és ez a név, melyen nevezik őt: Az Úr a mi igazunk!

⁷Azért ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és nem mondják többé: Él az Úr! ki Izrael fiait kihozta Egyiptom földéről;

⁸hanem: Él az Úr! ki kihozta és elhozta Izrael házának ivadékát az éjszaki földről, és mind azon földről, melyekre kivetettem vala őket; és földükön fognak lakni.

⁹A prófétákhoz. Szivem elkeseredett bennem, minden csontjaim reszketnek, lettem mint a részeg férfiú és mint a bortól elázott ember az Úr előtt és az ő szent igéje előtt.

¹⁰Mert paráznákkal eltelt a föld, mert az átok miatt gyászol a föld, elszáradnak a pusztaság mezői; az ő futásuk gonoszra megy, és erejök bizonytalan.

¹¹Mert próféta és pap fertőzöttek, még az én házamban is föltaláltam gonoszságukat, úgymond az Úr.

¹²Azért útjok sikamlós leszen a sötétben, melyre taszíttatván, elesnek azon; mert veszedelmeket hozok rájok, az ő látogattatásuk esztendejét, úgymond az Úr.

¹³És Szamaria prófétáiban balgaságot láttam; Baal által prófétáltak és megcsalták az én népemet, Izraelt;

¹⁴de Jerusalem prófétáiban a paráználkodók hasonlatosságát láttam és a hazudság útját; ők megerősítik az igen gonoszokat cselekvésökben, hogy senki se térjen meg gonoszságából; lettek előttem mindnyájan, mint Sodoma, és lakosai, mint Gomorra.

¹⁵Azért ezeket mondja a seregek Ura a prófétáknak: Ime én majd űrömmel étetem és epével itatom őket; mert Jerusalem prófétáitól ment ki a förtelmesség az egész földre.

¹⁶Ezeket mondja a seregek Ura: Ne hallgassátok a próféták igéit, kik nektek prófétálnak és megcsalnak titeket; saját szivökből mondanak látomást, nem az Úr szájából.

¹⁷Azt mondják azoknak, kik engem káromlanak: Az Úr mondotta: Békeségtek leszen; és mindennek, ki az ő szive gonoszságában jár, azt mondották: Nem jő veszedelem rátok.

¹⁸Mert ki volt jelen az Úr tanácsában? ki látta és hallotta az ő beszédét? ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?

¹⁹Ime az Úr haragjának forgószele kimegyen, és rohanó förgeteg száll az istentelenek fejére.

²⁰Nem tér vissza az Úr haragja mígnem megcselekszi és mígnem beteljesíti az ő szive gondolatát; az utolsó napokban majd megértitek az ő tanácsát.

²¹Nem küldém a prófétákat, és ők futának; nem szólék nekik, s ők mégis prófétálának.

²²Ha az én tanácsomon megállapodván, tudtára adták volna népemnek az én igéimet, bizonynyal eltérítettem volna őket gonosz útjokról és igen gonosz szándékaiktól.

²³Azt véled-e, hogy én csak a közelben vagyok Isten? úgymond az Úr; és nem vagyok-e Isten a távolban is?

²⁴Elrejtezhetik-e az ember bármi titkos helyeken, hogy én ne lássam őt? úgymond az Úr. Vajjon az eget és földet nem én töltöm-e be? úgymond az Úr.

²⁵Hallottam, miket mondottak a próféták, hazudságot prófétálván az én nevemben, és mondván: Álmot láttam, álmot láttam!

²⁶Meddig lesz ilyesmi a hazudságot jövendölő próféták szivében, kik az ő szivök csalárdságait prófétálják?

²⁷kik azt akarják cselekedni, hogy az én népem elfelejtkezzék nevemről az ő álmaik miatt, melyeket kiki felebarátjának beszél, a mint elfelejtkeztek atyáik az én nevemről Baal miatt.

²⁸A próféta, ki álmot lát, álmot beszéljen; és a kinél igém vagyon, mondja igémet igazán. Mi köze polyvának a búzához? úgymond az Úr.

²⁹Vajjon az én igéim nem olyanok-e, mint a tűz, úgymond az Úr, és mint a kősziklát rontó pőröly?

³⁰Azért ime én a próféták ellen leszek, úgymond az Úr, kik ellopják igéimet kiki az ő felebarátjától.

³¹Ime én a próféták ellen, úgymond az Úr, kik elállanak nyelveikkel és azt mondják: az Úr mondja!

³²Ime én a hazudságot álmodozó próféták ellen, úgymond az Úr, kik ilyesmiket beszélnek, és elámitják az én népemet hazudságaikkal és csodatételeikkel; holott én nem küldöttem őket, és nem parancsoltam nekik, kik semmit sem használnak e népnek, úgymond az Úr.

³³Ha tehát megkérdez téged ez a nép, vagy próféta, vagy pap, mondván: Micsoda az Úr terhe? mondd nekik: Ti vagytok a teher; mert elvetlek titeket, úgymond az Úr.

³⁴És a próféta, a pap és nép, mely azt mondja: Az Úr terhe! meglátogatom azt a férfiút és az ő házát.

³⁵Ezeket mondjátok, kiki az ő felebarátjának és atyjafiának: Mit felelt az Úr? és mit szólott az Úr?

³⁶De az Úr terhe többé ne említtessék; mert teher leszen kinek-kinek az ő beszéde, mivel elfordítjátok az élő Istennek, a seregek Urának, a mi Istenünknek igéit.

³⁷Ezeket mondd a prófétának: Mit felelt neked az Úr? és mit szólott az Úr?

³⁸De ha az Úr terhének mondjátok, majd ezeket mondja az Úr: Mivelhogy ez igét mondottátok: Az Úr terhe! holott én elküldöttem hozzátok, mondván: Ne mondjátok: Az Úr terhe!

³⁹azért ime én elveszlek titeket, elhurczolván színem elől, és elhagylak titeket és a várost, melyet nektek adtam és atyáitoknak;

⁴⁰és örök gyalázatra vetlek titeket és örök szégyenre, melyet soha el nem törölhet a feledés.