¹Ezeket mondja az Úr: Menj le Júda királya házába, és beszéld ott ez igét,

²és mondd: Halljad az Úr igéjét, Júda királya! ki Dávid királyi székén ülsz, te és szolgáid és néped, kik bejártok e kapukon.

³Ezeket mondja az Úr: Tegyetek itéletet és igazságot, és szabadítsátok meg az erővel elnyomottat a nyomorgató kezéből; a jövevényt és árvát és özvegyet meg ne szomorítsátok, és igaztalanúl el ne nyomjátok, és ártatlan vért ne ontsatok e helyen.

⁴Mert ha cselekedvén megcselekszitek ezeket: királyok járnak be e ház kapuin Dávid nemzetségéből, az ő királyi székében ülők, és szekereken s lovakon ülők, ezek és szolgáik és népök.

⁵Hogyha nem hallgatjátok ez igéket, enmagamra esküszöm, úgymond az Úr, hogy pusztává leszen e ház.

⁶Mert ezeket mondja az Úr Júda királyának háza felől: Gálaád vagy te nekem, Libanon feje, hanem pusztává teszlek téged, lakhatlan városokká.

⁷És fölkészítem ellened az öldöklő férfiút fegyverestűl; és levágják a te válogatott czedrusaidat, és tűzre vetik.

⁸És sok nemzet megy át e városon, és kiki mondja majd felebarátjának: Miért cselekedett így az Úr e nagy várossal?

⁹És felelni fogják: Azért, hogy elhagyták az ő Urok Istenök szövetségét, és idegen isteneket imádtak és azoknak szolgáltak.

¹⁰Ne sirassátok a halottat, és rajta siránkozva ne keseregjetek; sirassátok azt, ki elköltözik, mert nem tér többé vissza, és nem látja meg szülőföldét.

¹¹Mert ezeket mondja az Úr Szellumnak, Joziás fiának, Júda királyának, ki atyja, Joziás helyett országlott, s ki e helyről elköltözött: Nem tér ide vissza többé,

¹²hanem a helyen melyre őt vittem, ott hal meg, és e földet nem látja többé.

¹³Jaj annak, ki házát hamissággal építi, és termeit igaztalansággal; ki barátját ok nélkül elnyomja, és bérét nem adja meg neki;

¹⁴ki azt mondja: Téres házat építek magamnak és tágas termeket; ki nagy ablakokat nyit azon, és czedrusfából csinál padlást és megfesti vörös festékkel.

¹⁵Vajjon király maradsz-e azért, hogy im a czedrusfához hasonlítod magadat? Nemde atyád evett és ivott, itéletet és igazságot cselekedett? és akkor jól volt dolga.

¹⁶Megitélte a szegény és nyomorúlt ügyét az ő javára, vajjon nem azért-e, hogy ismert engem? úgymond az Úr.

¹⁷De a te szemed és szived a fösvénységre és az ártatlan vér ontására és nyomorgatásra vagyon.

¹⁸Azért ezeket mondja az Úr Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának: Nem fogják őt siratni: Jaj bátyám! és jaj nővérem! Nem siránkoznak rajta: Jaj Uram! s jaj fejedelmem!

¹⁹Szamár-temetéssel temettetik el, megrothad és kivettetik Jerusalem kapuin kivűl.

²⁰Menj föl a Libanonra, és kiálts; és Bázánban emeld föl a te szódat és kiálts az átmenőkre; mert megverettek minden szeretőid.

²¹Szólottam neked bővelkedésedben; és azt mondottad: Nem hallgatlak. Ez a te útad ifjúságodtól, hogy nem hallgattad az én szómat.

²²Minden pásztorodat a szél fogja lelegelni, és szeretőid fogságra mennek; és akkor fogsz megszégyenűlni és pirúlni minden gonoszságod miatt.

²³Ki a Libanon hegyén ülsz és a czedrusokon fészkelsz, hogyan fogsz följajdúlni, mikor rád jőnek a fájdalmak, mint a szülő fájdalmai!

²⁴Élek én! úgymond az Úr: hogyha Jekoniás, Joakimnak, Júda királyának fia, gyürű lenne is az én jobb kezemen, onnan is levonnám őt.

²⁵És téged a lelkedet keresők kezébe adlak, és azok kezébe, kiknek szinétől félsz, Nabukodonozornak, Babilon királyának kezébe, és a kaldeusok kezébe.

²⁶És elküldelek téged és anyádat, ki téged szült, idegen földre, melyen nem születtetek, és ott haltok meg.

²⁷És a földre, mely felé szivök emelkedik, hogy oda visszatérjenek, nem térnek vissza többé.

²⁸Vajjon agyag és összetört edény-e ez a férfiú Jekoniás? vajjon minden gyönyörűség nélkül való edény-e? miért taszíttattak el ő és ivadékai, és vettettek oly földre, melyről nem tudtak?

²⁹Föld, föld, föld! halljad az Úr beszédét.

³⁰Ezeket mondja az Úr: Ird magtalannak e férfiút, e férfiút, ki nem lesz szerencsés napjaiban, mert ivadékából nem lesz férfiú, ki Dávid királyi székén üljön és többé hatalommal bírjon Júdában.