¹És láték a királyiszéken ülőnek jobb kezében egy könyvet, belül és kivül beírva, hét pecséttel lepecsételve.

²És láték egy erős angyalt, ki nagy szóval hirdeté: Kicsoda méltó megnyitni a könyvet, és felbontani annak pecséteit?

³És senki, sem mennyben, sem a földön, sem a föld alatt meg nem nyithatá a könyvet, sem nem nézhetett abba.

⁴És én igen sírtam, hogy senki sem találtatott méltónak a könyvet megnyitni, sem abba nézni.

⁵És a vének egyike mondá nekem: Ne sírj! Ime győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, a Dávid gyökere, hogy megnyithassa a könyvet, és felbonthassa annak hét pecsétjét.

⁶És láték: íme a királyiszék előtt és a négy élőlény között és a vének között egy Bárány álla mintegy megölve, hét szarva és hét szeme lévén, a mi Istennek az egész földre küldött hét lelke.

⁷És odaméne, és elvevé a királyiszéken ülőnek jobb kezéből a könyvet.

⁸És midőn a könyvet megnyitotta, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborúlának a bárány előtt, mindeniknek hárfája lévén és aranycsészéje, tele illatszerekkel, mik a szentek imádságai;

⁹és új éneket énekelének, mondván: Méltó vagy, Uram, elvenni a könyvet, és felnyitni annak pecséteit; mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véreddel minden nemzetség és nyelv, nép és nemzet közől,

¹⁰és Istenünknek királysággá és papokká tettél minket; és uralkodni fogunk a földön.

¹¹És látám és hallám a sok angyal szavát a királyiszék és az élőlények és a vének körűl, és azok száma ezernyiezer vala,

¹²kik nagy szóval mondák: Méltó a Bárány, ki megöletett, hogy erőt és Istenséget, bölcseséget és erősséget, tiszteletet, dicsőséget és áldást vegyen.

¹³És minden teremtményt, mely mennyben, a földön és a föld alatt vagyon, melyek a tengeren és abban vannak, mindnyájokat hallám, hogy mondák: A királyiszéken ülőnek és a Báránynak áldás és tisztelet, dicsőség és hatalom mindörökön örökké.

¹⁴És a négy élőlény mondá: Amen! És a huszonnégy vén leborúlván orczájára, imádá az örökön örökké élőt.