1Ezek után látám, és íme egy ajtó nyílt meg az égen; és amaz első szózat, melyet mint harsonaszót hallék velem beszélni, mondá: Jőj fel ide, és megmutatom neked, a miknek ezután kell történni.
2És azonnal elragadtatám lélekben; és íme egy királyiszék vala helyezve mennyben, és a királyiszéken ül vala egy.
3És az ott ülő tekintete hasonló vala a jáspis- és szárdiskőhöz; és a királyiszék körűl szivárvány vala, hasonló a smaragd szinéhez.
4És a királyiszék körűl huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhákba öltözve, és fejökön aranykoronák valának.
5És a királyiszékből villámlások és szózatok és mennydörgések jövének ki; és hét lámpa égett a királyiszék előtt, melyek az Istennek hét lelkei.
6És a királyiszék előtt mintegy üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz, és a királyiszéknek közepette és a királyiszék körűl négy élőlény, szemekkel rakva elöl és hátúl.
7És az első élőlény hasonló vala az oroszlánhoz, és a második élőlény hasonló a tulokhoz, és a harmadik élőlény alakja vala, mint az emberé, és a negyedik élőlény hasonlíta a röpűlő sashoz.
8És a négy élőlény közől mindeniknek hathat szárnya vala, és köröskörűl és belűl rakva voltak szemekkel, és nem volt nyugtok éjjel és nappal, mondván: Szent, szent, szent a mindenható Úr Isten, a ki volt és vagyon és eljövendő.
9És mikor amaz élőlények dicsőséget és tiszteletet és áldást mondottak a királyiszéken ülőnek, az örökön örökké élőnek,
10a huszonnégy vén leborúla a királyiszéken ülő előtt, és imádák az örökön örökké élőt, és letevék koronáikat a királyiszék előtt, mondván:
11Méltó vagy, Urunk, Istenünk! dicsőséget és tiszteletet és erőt venni; mert te teremtettél mindent, és akaratod által lettek és teremtettek.