¹A sors pedig esék Manasszes nemzetségére (mert ő Józsefnek elsőszülötte): t. i. Makirra, Manasszesnek elsőszülöttére, Gálaád atyjára, ki hadakozó férfiú volt, és Gálaád és Bászán volt az ő birtoka;

²és Manasszes többi fiaira családaik szerint: Abiézer fiaira és Helek fiaira, Eszriel fiaira és Szekem fiaira, Héfer fiaira és Szemida fiaira. Ezek Manasszesnek, József fiának fiai, férfiak, rokonságaik szerint.

³Szalfaadnak pedig, Héfer fiának, ki Gálaád fia volt, ki Makirnak, Manasszes fiának fia volt, nem valának fiai, hanem csak leányai, kiknek nevei ezek: Maala és Noa, Hegla és Melka és Tersza;

⁴és ezek Eleazar pap és Nun fia, Józue, s a fejedelmek elé jövének, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy nekünk birtok adassék atyánkfiai között. És (Józue) az Úr parancsa szerint örökséget ada nekik atyjok testvérei között.

⁵És tíz kötél juta Manasszesnek, Gálaád és Bászán földén kivűl, a Jordánon túl;

⁶mert Manasszes leányai annak fiai között nyerének örökséget; Gálaád földe pedig Manasszes többi fiainak esék sorsúl.

⁷És vala Manasszes határa Ásertől Makmetát, mely Szikemre néz; és jobbra tér a Táfua kutja melletti lakosokhoz;

⁸mert Manasszes sorsába esett vala Táfua földe, mely Manasszes határai mellett Efraim fiaié.

⁹És a nádas-völgy határa a patak déli részére megyen le Efraim városainak, melyek Manasszes városai között vannak; és Manasszes határa a patak éjszaki részéről van, és kimenetele a tengerre tart;

¹⁰úgy hogy Efraim öröksége délről vagyon, és a Manasszesé éjszakról, és mind a kettőt a tenger határozza, és összeérnek Áser nemzetségével éjszakról, és Isszakar nemzetségével napkeletről

¹¹És Manasszesnek öröksége vala Isszakarban és Áserben is, t. i. Bet-szan, és annak falui, és Jablaam faluival együtt és Dór lakói annak városaival, Endor lakói is annak faluival, hasonlóképen Ténak lakói is annak faluival, és Mageddo lakói annak faluival, és harmadrésze Nófet városának.

¹²És Manasszes fiai nem dúlhaták föl e városokat, hanem a kananeusok kezdének a magok földén lakni.

¹³Miután pedig megerősödtek Izrael fiai, meghódíták a kananeusokat, és adófizetőkké tevék, de nem ölék meg őket.

¹⁴És szólának József fiai Józuénak, és mondák: Miért adtál nekem egy sorsnyi és egy kötélnyi örökséget, holott ily nagy sokaságú vagyok, és megáldott engem az Úr?

¹⁵Mondá nekik Józue: Ha oly számos nép vagy, menj föl az erdőbe, és irts magadnak térséget a ferezeusok és rafaimok földén, mivelhogy szűk neked Efraim földének öröksége.

¹⁶Kinek ezt felelék József fiai: Nem mehetünk föl a hegységre, mert vas-szekerekkel élnek a kananeusok, kik a sík földön laknak, melyben Bet-szan fekszik faluival, és a völgy közepét bíró Jezrael.

¹⁷És mondá Józue József háznépének, Efraim és Manasszesnek: Számos nép vagy és nagy erejű, nem egy sorsod leszen.

¹⁸hanem menj át a hegyre, és irts magadnak és tisztíts lakásra való térségeket; és azután tovább mehetsz, midőn elveszted a kananeusokat, kiknek, mint mondod, vas-szekereik vannak, és hogy igen erősek.