²A nép, mely sötétségben jár vala, nagy világosságot láta, a halálárnyék tartományában lakóknak világosság támada.

³Sokasítottad a népet, de nem gyarapítád örömét; hanem (utóbb) vigadni fognak előtted, mint a kik vigadnak aratáskor, mint örvendenek a győzedelmesek a nyert zsákmánynak, midőn osztják a ragadományokat.

⁴Mert az ő terhe igáját, és válla vesszejét, és zsarnoka fejedelmi pálczáját összetöréd, mint Mádián napján.

⁵Mert minden erőszakos és zenebonával járó prédálás, és a vérbekevert ruházat égetésre lesz a tűznek eleségűl.

⁶Mert kisded született nekünk, és fiú adatott nekünk, kinek vállán vagyon a fejedelemség; és hivatik az ő neve csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erősnek, a jövendőség atyjának, békeség fejedelmének.

⁷Gyarapodni fog birodalma, és a békeségnek nem lesz vége; Dávid királyi székén és az ő országában ül, hogy megerősítse azt és megszilárdítsa az itélet és igazság által mostantól és mindörökké. A seregek Urának buzgósága míveli ezt.

⁸Igét küld az Úr Jákobnak, és Izraelnek esik az,

⁹és megtudja Efraim minden népe és Szamaria lakói, kik kevélységből és a sziv fölfuvalkodásából mondák:

¹⁰A téglák lehullottak, de négyszegű kövekből építünk; a vad fügefákat levágták, de czedrusfákkal cseréljük föl.

¹¹Azért fölemeli az Úr Rásin ellenségeit ellene, és az ő ellenségeit zendülésre indítja;

¹²Szíriát napkeletről, és a filiszteusokat napnyugatról; és elnyelik Izraelt tele torokkal. S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.

¹³És a nép nem tér az ő megverőjéhez, és a seregek Urát nem keresik.

¹⁴Azért kiveszti az Úr Izraelből a fejet és farkat, a meghajlót és az ellenszegülőt egy napon.

¹⁵Az élemedett és tiszteletes, a fő, és a hazudságot tanító próféta, a fark.

¹⁶És lesznek, a kik boldognak tartván e népet, eltévelyítik, és kik boldogokúl tartatnak, levettetnek.

¹⁷Azért annak ifjain nem fog az Úr örvendeni, s árváin és özvegyein nem könyörűl: mert mindnyájan képmutatók és álnokok, és minden száj bolondságot beszél. S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.

¹⁸Mint a tűz, lobogva ég az istentelenség, a burjánt és tövist megemészti, és meggyulad az erdő sűrüségében, és fölkavarog a füst kevélysége.

¹⁹De a seregek Urának haragjától megháborodik a föld, és a nép mintegy a tűz élelme lesz; senki sem kiméli atyjafiát.

²⁰Jobbra fordúl, és éhezik; balra, és enni fog, de nem lakik jól; kiki az ő karjának húsát fogja enni,

Manasszes Efraimot, és Efraim Manasszest, ezek együtt Júda ellen.

²¹S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.