¹Jaj azoknak, kik hamis törvényeket hoznak, és irván, igaztalanságot írnak;

²hogy az itéletben elnyomják a szegényt, és erőszakot tegyenek az én népem ügyefogyottai dolgában; hogy az özvegyek az ő prédáik legyenek, és az árvákat megrabolják.

³Mitevők lesztek a látogatásnak és a messzünnen jövő nyomorúságnak napján? ki segítségéhez folyamodtok? és hol hagyjátok dicsőségteket,

⁴hogy meg ne görbedjetek a bilincsek alatt, és a megöltekkel el ne hulljatok? S mindezek mellett sem fordúlt el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.

⁵Jaj Asszúrnak! ő az én haragom vesszeje és pálczája; az ő kezében az én neheztelésem.

⁶A csalárd nemzethez küldöm őt, és haragom népe ellen adok parancsot neki, hogy vegyen zsákmányt, és ragadjon prédát, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.

⁷Ő pedig nem így vélekedik, és szive nem igy itél, hanem szive rontásra törekszik, és nem kevés nemzet vesztére.

⁸Mert ezt mondja:

⁹„Vajjon az én fejedelmeim nem egyszersmind királyok-e? nem úgy van-e Kalano, mint Karkamis és Émat, mint Arfad? vajjon nem úgy-e Szamaria, mint Damaskus?

¹⁰A mint elérte kezem a bálvány országait, úgy eléri azok képeit is Jerusalemben és Szamariában.

¹¹Ne úgy cselekedjem-e Jerusalemmel és az ő képével, mint Szamariával és az ő bálványaival cselekedtem?“

¹²És leszen, midőn elvégzi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jerusalemben, meglátogatom az asszíriai király nagyravágyó szivének gyümölcsét, és fölemelt szemeinek dicsőségét.

¹³Mert ezt mondotta: az én kezem erőssége által cselekedtem, és bölcseségem által lettem értelmes; elvettem a népek határait, és azok fejedelmeit földúltam, és mint hatalmas, lerántottam a magasan ülőket.

¹⁴És mint fészket, úgy találta kezem a népek erősségét; és mint összeszedetnek az elhagyott tojások, úgy gyüjtöttem egybe az egész földet, és nem volt, ki szárnyát mozdítsa, és fölnyissa száját, és megmocczanjon.

¹⁵Vajjon a fejsze dicsekedik-e az ellen, ki azzal vág? vagy a fűrész fölemelkedik-e az ellen, kitől vonatik? mint ha a vessző emelkednék föl az őt fölemelő ellen, és fölemelkednék a pálcza, mely ugyancsak fa.

¹⁶Ezért az uralkodó, a seregek Ura ösztövérséget bocsát az ő kövéreire, és az ő dicsősége alatt gyuladás támadván, úgy fog égni, mint a tűz égése.

¹⁷És Izrael világossága a tűzben leszen, és az ő Szente a lángban, és fölgyujtatik és megemésztetik tövise és burjána egy napon;

¹⁸és erdejének és Kárméljának dicsősége lelkétől húsáig fölemésztetik, és a félelem miatt bujdosó leszen.

¹⁹És erdejének maradék fái kevés voltuk miatt számba vétetnek, s egy gyermek írja föl azokat.

²⁰És leszen az napon, hogy Izrael maradványa, és azok, kik elfutnak Jákob házából, nem támaszkodnak többé ahhoz, ki őket sujtotta, hanem az Úrhoz, Izrael Szentéhez támaszkodik igazán.

²¹A maradványok megtérnek, Jákob maradványai, mondom, az erős Istenhez.

²²Mert ha annyi leend is néped, Izrael! mint a tenger fövenye, csak a maradvány tér meg abból; a teljesedés el van végezve, s igazságot fog árasztani.

²³Mert véget és teljesedést eszközöl a seregek Ura Istene az egész földnek közepette.

²⁴Azért ezeket mondja a seregek Ura Istene: Ne félj, én népem, Sion lakója, Asszúrtól, ha vesszővel ver téged, és pálczáját emeli ellened Egyiptom útja szerint;

²⁵mert még egy kissé és kevéssé, és teljes lesz az én boszankodásom és haragom azok vétke fölött,

²⁶és a seregek Ura ostort támaszt fölötte Mádián csapása szerint, Oreb kőszikláján, és a tenger fölött vesszejét fölemeli Egyiptom útja szerint.

²⁷És leszen az napon: hogy elvétetik az ő terhe válladról, és igája nyakadról, és az iga megrothad az olajtól.

²⁸Ajatba jő, átmegy Magronon, Makmásnál hagyja szereit.

²⁹Futva mennek, (mondván): Gába székhelyünk. Ráma elálmélkodik, Saul Gábaátja fut.

³⁰Ordíts kiáltva, Gallim leánya! figyelmezz, Laisza, szegény Anatot!

³¹Medemena elköltözik; Gábim lakói, erősödjetek meg.

³²Még egy nap vagyon megállásra Nóbéban; azután fölemeli kezét Sion leánya hegyére, Jerusalem halmára.

³³Ime az uralkodó, a seregek Ura rettentéssel széttöri az üvegcsét; és a magasra nőttek levágatnak, és a kevélyek megaláztatnak.

³⁴És az erdő sűrűsége vassal kiirtatik, és a Libanon elesik magasaival.