¹Az igaz elvesz, és nincs, ki ezt szivére vegye; s az irgalmasság férfiai elvétetnek, és nincs, ki értse; mert a gonoszság színe elől vétetik el az igaz.

²Eljő a békeség, és kamarájában nyugszik, ki maga egyenességében járt.

³Ti pedig járúljatok ide, jóslónő fiai! a házasságtörő és parázna ivadéka.

⁴Kit csúfoltok ti? kire tátjátok föl szátokat, s hányjátok ki nyelveteket? nem ti vagytok-e a bűnös fiak, a hazug ivadék?

⁵Kik gyönyörködtök az istenekben minden zöldellő fa alatt, gyermekeket áldozván a völgyekben, a magas kősziklák alatt.

⁶A völgyes tájakon a te részed, ez a te örökséged; s te ott öntesz azoknak ital-áldozatot, és mutatsz be eledel-áldozatot. Vajjon ezekért ne haragudjam-e?

⁷A magas és emelkedett hegyre helyezted ágyadat, és oda mégy föl, hogy áldozatokat tégy.

⁸És az ajtó mögé és az ajtófélre teszed emlékképedet; mert előttem fölfogódzol, és befogadod a házasságtörőt, tágasságot csinálsz ágyadon, és szövetségre lépsz azokkal, szereted ágyokat tárt karokkal.

⁹És fölékesíted magadat kenettel a királynak, és megszaporítod kenőcseidet, messze küldöd követeidet, és megalázod magadat a poklokig.

¹⁰A te utad sokaságában elfáradsz, és nem mondod: Megszűnök! Mert kezedben még életet találsz, azért nem könyörgesz.

¹¹Miért félsz és szorgoskodol, hogy hazudj, és rólam ne emlékezzél, és ne gondolkozzál szivedben? Mivelhogy hallgatok, és mintha nem látnék, úgy teszek, elfelejtkeztél rólam.

¹²De én kihirdetem a te igazságodat, és a te cselekedeteid nem használnak neked.

¹³Mikor majd kiáltasz, szabadítson meg téged a te csoportod; azokat mind elviszi a szél, elragadja a szellő; a kinek pedig bizodalma bennem vagyon, örökleni fogja a földet, és bírni az én szent hegyemet.

¹⁴És majd mondom: Csináljatok utat, adjatok utat, térjetek ki az ösvényről, vegyétek el az akadályokat népem utjából.

¹⁵Mert ezeket mondja a magasztos és fölséges, az örökkévalóságban lakó, kinek neve Szent, ki a magasságban és szent helyen lakik, s a töredelmes és alázatos lélekkel, hogy megelevenítse az alázatosak lelkét, és megelevenítse a töredelmesek szivét.

¹⁶Nem pörlök mindörökké, és nem haragszom mindvégig; mert a lélek szinem elől megyen ki, és a lehelletet én teremtem.

¹⁷Az ő fösvénységének gonoszsága miatt haragudtam és vertem meg őt, elrejtettem tőled orczámat és boszankodtam, mert elment tévelyegve az ő szivének útján.

¹⁸Láttam az ő utait, és meggyógyítottam őt, és visszahoztam őt, és vigasztalást adtam neki és kesergő övéinek.

¹⁹Az ajkak gyümölcséűl teremtém a békeséget, békeséget annak, ki távol és ki közel vagyon, úgymond az Úr, és meggyógyítottam őt.

²⁰Az istentelenek pedig, mint a forrongó tenger, mely nem nyugodhatik, és melynek habjai sarat hánynak ki eltapodásra.

²¹Nincs békeségök az istenteleneknek, úgymond az Úr Isten.