¹Mindnyájan szomjúhozók! jőjetek a vizekre; és a kiknek nincs pénzetek, siessetek, vegyetek és egyetek; jőjetek el, vegyetek pénz nélkül és minden csere nélkül bort és tejet.

²Miért költitek az ezüstöt nem kenyérre, és fáradságtokat nem jóllakásra? Hallgatván hallgassatok engem, és egyetek jót, és gyönyörködjék lelketek a kövérségben.

³Hajtsátok meg füleiteket és jőjetek hozzám; halljatok, és élni fog lelketek, és örök szövetséget kötök veletek, Dávid hűséges irgalmasságait.

⁴Ime bizonyságúl adtam őt a népeknek, vezérűl és tanitóúl a nemzeteknek.

⁵Ime hívod a népet, melyről te nem tudtál, és a nemzetek, melyek téged nem ismertek, hozzád futnak, a te Uradért Istenedért, és Izrael Szentjéért; mert ő megdicsőít téged.

⁶Keressétek az Urat, míg föltalálható; híjjátok őt segítségűl, míg közel vagyon.

⁷Hagyja el útját az istentelen, és gondolatait a gonosz férfiú, és térjen az Úrhoz, és könyörűl rajta, a mi Istenünkhöz, mert igen kész a megbocsátásra.

⁸Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, sem útaim utaitok, úgymond az Úr.

⁹Mert mint az egek fölülhaladják a földet, úgy az én utaim fölülhaladják utaitokat, és gondolataim a ti gondolataitokat.

¹⁰És mint leszáll az eső és hó az égből, és oda több nem tér vissza, hanem megitatja a földet, és megöntözi, és termővé teszi azt, és magot ád a vetőnek, és kenyeret az evőnek:

¹¹úgy leszen az én igém, mely számból kimegyen; nem tér vissza hozzám üresen, hanem végbeviszi mind a mit akartam, és foganatos lesz azokban, mikre küldöttem.

¹²Mert örömmel jöttök ki, és békeségben fogtok vezéreltetni; a hegyek és halmok előttetek dicséretet énekelnek, és a tartomány minden fái kézzel tapsolnak.

¹³A bojtorvány helyébe jegenyefa terem, és a csalán helyett mirtus növekedik; és az Úr nevet nyer örök jelűl, mely nem fog elvétetni.