¹A mely esztendőben bement Tartán Azotusba, mikor elküldötte őt Sargon, az assziriusok királya, és harczolt Azotus ellen és azt bevette,

²az időben szóla az Úr Ámosz fia, Izaiás által, mondván: Eredj, és old le a zsákot ágyékodról, és saruidat vond le lábaidról. És úgy cselekvék, mezitelen és sarutlan járván.

³És mondá az Úr: A mint mezítelen és sarutlan jár az én szolgám, Izaiás, három esztendeig való jelűl és csodául Egyiptom és Szerecsenország fölött:

⁴úgy viszi az asszíriusok királya Egyiptom foglyait és Szerecsenország rabjait, az ifjakat és véneket, mezítelen és sarutlan, felfödözött alfelekkel, Egyiptom gyalázatára.

⁵És megfélemlenek és szégyellni fogják magokat reményök, Szerecsenország miatt, és dicsőségök, Egyiptom miatt,

⁶és azt mondja e sziget lakója az napon: Ime ez volt a mi reménységünk, kikhez folyamodtunk segitségért, hogy megszabadítsanak minket az asszíriusok királyától, és mi hogy futhatunk el?!