1Jaj a szárnyas hajójú földnek, mely Szerecsenország folyóvizein túl vagyon,
2mely követeket küld a tengeren, kákahajókban a vizeken. Eredjetek, gyors követek, a megosztott és szétszaggatott nemzethez, a rettenetes néphez, mely után nincs más, a várakozó és eltapodott nemzethez, melynek földét elragadozzák folyóvizei.
3A föld kerekségének minden lakói, kik a földön tartózkodtok, mikor a hegyeken fölemeltetik a jel, lássátok azt, és halljátok a harsonazengést;
4mert ezeket mondja az Úr nekem: Nyugodtan szemlélem az én helyemen, a déli világosság mily fényes, és mint száll a harmat felhője az aratás napján;
5de az aratás előtt, miután elvirágzott és bokrosodik az éretlen termény, elmetszetnek annak hajtásai sarlókkal, és a mik meghagyatnak is, el fognak vágatni és kiveretni.
6És mind együtt a hegyen lakó madaraknak és a földi vadaknak fognak hagyatni; és egész nyáron át rajta lesznek a madarak, és a föld vadai mind rajta telelnek.
7Az időben ajándék vitetik a seregek Urának a megrongált és szétszaggatott néptől, a rettenetes néptől, mely után nem volt más; a várakozó, a várakozó és eltapodott nemzettől, melynek földét elragadozzák folyóvizei, a seregek Ura nevének helyére, Sion hegyén.