¹Damaskus terhe. Ime Damaskus nem lesz többé város, hanem olyan lesz, mint romokból álló kőhalom.

²Ároer elhagyott városai a nyájakéi lesznek, ezek ott tanyáznak, és nem lesz, ki elriaszsza.

³És eltávozik Efraimtól a segítség, és Damaskustól az ország; és Szíria maradványai úgy járnak, mint Izrael dicsőséges fiai, ugymond a seregek Ura.

⁴És leszen az napon, hogy megcsökken Jákob dicsősége és húsa kövére megösztövéredik.

⁵És úgy jár, mint ki azt szedegeti, mi aratáskor elmarad, mint a kinek keze kalászokat szed, és olyan lesz, mint ki kalászokat keres Rafaim völgyén;

⁶és a mi meghagyatik benne, annyi lesz, mint egy-egy szőllőgerezd, és mint a megrázott olajfán két vagy három olajbogyó az ág hegyén, vagy négy, vagy öt annak gyümölcsös tetején; ugymond Izrael Ura Istene.

⁷Az napon Alkotójához fordúl az ember, és szemei Izrael Szentére néznek;

⁸és nem hajol az oltárokhoz, melyeket az ő kezei alkottak, és nem néz ujjai alkotmányira, a berkekre és bálványokra.

⁹Az napon erős városai elhagyatnak, mint az ekék és vetések, melyek Izrael fiaitól elhagyattak; és pusztasággá leszesz.

¹⁰Mert elfeledkeztél a te üdvözítő Istenedről, és erős segítődről nem emlékeztél meg; azért hálás ültetést ültetsz, idegen magot vetsz.

¹¹Ültetésed napján szőllőhajtás lesz az, és magod korán ki fog virágzani, de a begyüjtés napján elvétetik az aratás, és ez igen fájdalmas lesz.

¹²Jaj a sok nép tömegének! mint a háborgó tenger zajgása az, és seregek lármája, mint a sok vizek zúgása.

¹³Zajongnak a népek, mint zúgnak az áradó vizek. És megfeddi őket, és messze futnak, és elragadtatnak, mint a hegyek pora a szél előtt, és mint a forgószél a förgeteg előtt.

¹⁴Estére jár az idő, és ime háborúság! reggelre kel, és nincsenek többé. Ez azok osztályrésze, kik minket pusztítottak, ez sorsa dúlóinknak.