¹És lőn az Úr igéje énhozzám, a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak tizedik napján, mondván:

²Ember fia! ird föl magadnak e nap nevét; mert ma vesz erős állást Babilon királya Jerusalem ellen.

³És közmondás által szólj példabeszédet ez ellenszegűlő háznak, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Tégy föl fazekat; tedd föl, mondom, és tölts vizet belé.

⁴Rakj beléje húsdarabokat, minden jó tagot, a czombot, lapoczkát, a válogatott darabokat tele csontokkal.

⁵Vedd a legkövérebb barmot, tedd alája a rakás csontokat is, hagyd főve felforrni, hogy főjenek csontjai benne.

⁶Annakokáért ezeket mondja az Úr Isten: Jaj a vért ontó városnak, a fazéknak, melyet rozsdája lepett be, s melyből nem megyen ki rozsdája; darabot darab után hányj ki belőle, a nélkül, hogy sors vettetnék rája.

⁷Mert az ő vére közepette vagyon, a legsimább kövön ontotta ki azt; nem ontotta földre, hogy porral befödhették volna.

⁸Hogy rája hozzam haragomat, és boszút állhassak rajta, vérét a legsimább kősziklán engedém ontatni, hogy be ne födessék.

⁹Azért ezeket mondja az Úr Isten: Jaj a vérengző városnak! melynek én nagy máglyát rakok.

¹⁰Halmozd föl a csontokat, melyeket én tűzzel gyujtok fel; igy emésztetik meg a hús, és megfő az egész egyveleg, és a csontok elmállanak.

¹¹Tedd az üres fazekat is a tűzre, hogy megmelegűljön és felolvadjon annak réze, és olvadjon el benne undoksága, és emésztessék meg rozsdája.

¹²Sok izzasztó munkába kerűlt, de nem ment ki belőle fölöttébb való rozsdája még tűzzel sem.

¹³A te tisztátlanságod utálatos; mert meg akartalak téged tisztítani, és nem tisztúltál meg undokságaidból; de nem is tisztúlsz meg előbb, míg ki nem töltöm rajtad haragomat.

¹⁴Én az Úr szólottam: Eljő az s én végbeviszem; nem leszek kimélő és megengesztelhető; a te utaid szerint és találmányaid szerint itéllek meg téged, úgymond az Úr.

¹⁵És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

¹⁶Ember fia! ime én elveszem tőled egy csapással szemeid kivánatos tárgyát; és nem fogsz jajgatni, sem sírni, sem könyezni.

¹⁷Fohászkodjál hallgatva, halotti siralmat ne tégy; fejszalagod legyen felkötve, és saruid legyenek lábaidon; és ne född be ruhával orczádat, és a gyászolók étkét ne egyed.

¹⁸Szólék tehát reggel a népnek, és este meghala feleségem; és (másnap) reggel úgy cselekvém, a mint megparancsolta vala nekem.

¹⁹És mondá nekem a nép: Miért nem nyilatkoztatod ki nekünk, mit jelentenek ezek, a miket te cselekszel?

²⁰És mondám nekik: Az Úr beszéde lőn hozzám, mondván:

²¹Szólj Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én megfertőztetem szentélyemet, a ti birodalmatok büszkeségét és szemeitek kivánatos tárgyát, mely miatt aggódik lelketek; a ti fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver alatt esnek el.

²²És úgy cselekesztek majd, mint én cselekedtem: Orczátokat nem föditek be ruhákkal, és a gyászolók étkét nem eszitek.

²³Fejeiteken lesznek a fejszalagok, és a saruk lábaitokon; nem fogtok jajgatni sem sírni; hanem megepedtek majd gonoszságtokban, és kiki fohászkodni fog atyjafiához.

²⁴És Ezekiel nektek csodajelűl leszen; mindazok szerint, miket ő cselekedett, fogtok ti is cselekedni, mikor az beteljesedik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

²⁵És te, ember fia! ime az napon, melyen elveszem tőlök erősségöket és dicsőségök örömét és szemeik kivánságát, min az ő lelkök megnyugszik, az ő fiaikat és leányaikat;

²⁶az napon, midőn eljő a szökevény, hogy hírt adjon neked;

²⁷az napon, mondom, megnyílik a te szád azzal együtt, ki megmenekedett; és szólani fogsz, és többé nem hallgatsz; és csodajelűl leszesz nekik, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.