¹Harmadik nap pedig Eszter királyi ruhákba öltözék, és megálla a királyi ház tornáczában, mely belűl a király lakásának átellenében vala; ő pedig királyi székében ül vala a palota gyűlés-termében, a ház ajtajának átellenében.

²És mikor látta Esztert, a királynét ott állani, tetszék szemeinek, és feléje nyujtá az aranyvesszőt, melyet kezében tart vala. Ki oda járulván, megcsókolá az ő vesszeje végét.

³És mondá neki a király: Mit akarsz, Eszter királyné? mi a te kérésed? ha szintén az ország felerészét kéred is, megadatik neked.

⁴Amaz pedig felelé: Ha tetszik a királynak, jőj ma hozzám és Ámán veled a lakomára, melyet készitettem.

⁵És mindjárt mondá a király: Híjátok hamar Ámánt, hogy engedelmeskedjék Eszter akaratának. Elmenének tehát a király és Ámán a lakomára, melyet nekik a királyné készített vala.

⁶És mondá neki a király, miután bort bőven ivott: Mit kérsz, hogy adassék neked? és mi dologért könyörgesz? ha szintén országom felerészét kéred is, megnyered.

⁷Felelé neki Eszter: Az én kérésem és könyörgésem ez:

⁸Ha kedvet találtam a király színe előtt, és ha a királynak tetszik, hogy megadja nekem, a miért könyörgök, és az én kérésemet teljesítse: jőjön el a király és Ámán a lakomára, melyet nekik készítettem, és holnap kijelentem akaratomat a királynak.

⁹Kiméne tehát Ámán az napon vigan és jó kedvvel. És midőn látta Mardokeust a palota ajtaja előtt ülni, és hogy nem csak fel nem kelt előtte, hanem még meg sem mozdúlt ülőhelyéből, igen megharaguvék;

¹⁰de eltitkolá a haragot, s visszatérvén házába, magához hívá barátait és feleségét, Zárest;

¹¹és elbeszélé nekik gazdagsága nagy voltát és fiai seregét; és minő dicsőséggel magasztalta őt fel a király minden fejedelmei és szolgái fölött.

¹²És ezekután mondá: Eszter királyné sem hívott senkit egyebet lakomára a királylyal én kivülem, kinél holnap is a királylyal ebédelek.

¹³És noha mindezekkel bírok, mégis azt tartom, hogy semmim sincs, valamig a zsidó Mardokeust a király ajtaja előtt látom ülni.

¹⁴És felelék neki, felesége, Záres és többi barátai: Emeltess egy magas gerendát, ötven könyöknyi magasat, és mondd meg reggel a királynak, hogy függesztessék rája Mardokeus, és úgy a királylyal vigan mégy a lakomára. Tetszék neki a tanács, és egy magas keresztet állítata.