¹Artaxerxes, a nagy király Indiától Szerecsenországig, a százhuszonhét tartomány vezéreinek és fejedelmeinek, kik a mi parancsunknak engedelmeskednek, üdvözletet mond.

²Sokan a fejedelmek jóvoltával és a tisztelettel, mely nekik adatott, kevélységre visszaéltek;

³és nemcsak a királyok alattvalóit igyekeznek elnyomni, hanem a nekik adott dicsőséget sem viselhetvén, azok ellen is, kik azt adták, ármánykodnak.

⁴Nem elégedvén meg azzal, hogy hálát nem adnak a jótéteményekért, és magok iránt az emberiség törvényét megsértik: hanem azt vélik, hogy a mindeneket látó Isten itéletei elől is elfuthatnak.

⁵És oly balgaságra vetemedtek, hogy azokat, kik a rájok bizott tisztségeket szorgalmasan viselik, és mindent úgy cselekszenek, hogy mindenektől dicséretre méltók legyenek, hazudságok cselgödrei által igyekeznek fölforgatni,

⁶midőn a fejedelmek gyanútlan füleit, kik az ő természetökből itélnek másokat, álnok ravaszsággal megcsalják.

⁷Mely dolog a régi történetekből is bebizonyúl, és azokból is, mik naponkint történnek, mikép rontatnak meg a fejedelmek igyekezetei némelyek gonosz sugallásai által.

⁸Azért ügyelni kell minden tartományok békeségére.

⁹És nem kell vélnetek, hogyha különbözőt parancsolunk, az szívünk állhatatlanságából származik: hanem az idők mivoltához és szükségéhez képest, mint a közjó haszna kivánja, teszünk itéletet,

¹⁰És hogy a mit mondunk, nyilvánosabban megértsétek: Ámán, Amadati fia, mind szívvel, mind nemzetséggel macedoni és idegen a persák vérétől, és ki a mi jóvoltunkat kegyetlenségével megrútította, idegen létére befogadtatott tőlünk,

¹¹s önmaga iránt oly nagy emberségünket tapasztalta, hogy atyánknak hivaték, és mint második a király után, mindenektől imádtaték.

¹²Ez a kevélységnek oly fölfuvalkodására viteték, hogy minket országunktól és életünktől törekvék megfosztani.

¹³Mert Mardokeust, kinek hűsége és jótéteménye által élünk, és Esztert, a mi királyságunk társát, egész népével együtt némi új és hallatlan ármányokkal halálra kivánta.

¹⁴Azt gondolván, hogy azokat megölvén, majd magunknak cselt vet, és a persák országát a macedoniakra átviszi.

¹⁵Mi pedig a gonosz embertől halálra szánt zsidókat teljességgel semmi vétekben sem találjuk, hanem inkább, hogy igaz törvényekkel élnek,

¹⁶és a fölséges, nagy és örökké élő Istennek fiai, kinek jótéteménye által adatott az ország atyáinknak is, nekünk is, és e mai napig fentartatik.

¹⁷Annakokáért tudjátok meg, hogy azon levelek, melyeket nevünk alatt ő kibocsátott vala, érvénytelenek;

¹⁸a mely vétekért a városnak, azaz, Szúzannak kapuja előtt, mind ő, a ki ármánykodott, mind az ő egész rokonsága az akasztófákon függ; nem mi, hanem az Isten fizetvén meg neki, a mit érdemlett.

¹⁹Ez a parancs pedig, melyet most küldünk, tétessék ki minden városban, hogy szabad legyen a zsidóknak törvényeikkel élniök.

²⁰Kiknek segítségűl kell lennetek, hogy azokat, kik az ő halálukra készűltek, megölhessék, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónak, mely Ádárnak hivatik;

²¹mert a keserűség és sírás ezen napját a mindenható Isten nekik örömre fordította.

²²Azért is a többi ünnepek között tartsátok e napot, és üljétek meg azt minden vigasággal ezután is, annak megismeréseűl,

²³hogy mindazok, kik a persáknak híven engedelmeskednek, méltó jutalmat vesznek a hűségért; a kik pedig ármánykodnak az ő országuk ellen, elvesznek vétkök miatt.

²⁴Mindazon tartomány és város pedig, mely nem akar ez ünnepben részt venni, fegyverrel és tűzzel veszszen el, és úgy töröltessék el, hogy nem csak az embereknek, de még a vadaknak is járatlan legyen mindörökké, a megvetés és engedetlenség példájára.