¹Azért elér az végtől végig erősen, és mindent kellemesen elrendez.

²Ezt szerettem és kerestem ifjúságomtól, és kivántam őt magamnak jegyesűl venni, és szeretője lettem szépségének.

³Az ő nemességét dicsőíti együttlakása az Istennel; de a mindenek Ura is szereti őt,

⁴mert az isteni fegyelem tanítója, és az ő cselekedeteinek választója.

⁵És ha van kivánatos gazdagság az életben, mi gazdagabb a bölcseségnél, mely mindent végbevisz?

⁶Ha pedig az értelem munkálkodik, azok közől, a mik vannak, ki nagyobb mester nálánál?

⁷És ha ki az igazságot szereti, az ő munkái nagy erények; mert józanságot és okosságot tanít, s igazságot és erősséget, melyeknél semmi sincs hasznosabb az emberek életében.

⁸És ha ki a tudomány sokaságát kivánja, ő tudja az elmultakat és a jövendőkről itél; ért az okos beszédhez, és a talányok megfejtéséhez; a jeleket és csodákat tudja, mielőtt meglennének, és minden idők és századok történeteit.

⁹Eltökélettem tehát azt hozzám venni, hogy vele együtt éljek, tudván, hogy a jókat velem közli, és vigasztalása lesz unalmas gondjaimnak.

¹⁰Miatta dicsőségem lesz a népnél, és ifjúlétemre tiszteletem a véneknél.

¹¹És elmésnek találtatom az itéletben, és a hatalmasok szine előtt csodálandó leszek, és a fejedelmek csodálni fognak engem.

¹²Ha hallgatok, rám várnak; és ha szólok, rám figyelnek; és ha többet beszélek, szájokra teszik kezeiket.

¹³Ezenfölűl általa halhatatlanságot nyerek, és örök emlékezetet hagyok az utánam valóknak.

¹⁴Népeket fogok igazgatni, és a nemzetek allatvalóim lesznek.

¹⁵Félni fognak a rettenetes királyok, hallván engemet; a sokaság között jónak látszom, és a hadban erősnek.

¹⁶Bemenvén házamba, megnyugszom vele; mert nincs keserűség az ő társaságában, sem unalom a vele lakásban, hanem vigaság és öröm.

¹⁷Ezeket gondolván magamban és forgatván szivemben: hogy halhatatlanság vagyon a bölcseség társaságában,

¹⁸és az ő barátságában jó gyönyörűség, és kezeinek cselekedeteiben fogyhatlan tisztesség, és szóváltásában bölcseség, és beszéde részesűlésében dicsőség: szerte jártam, keresvén, hogy magamévá tegyem őt.

¹⁹Én pedig jó elméjű gyermek voltam és jó lelket nyertem;

²⁰és miután még jobbá lettem, fertőzetlen testhez juték.

²¹És megtudván, hogy különben magamat meg nem tartóztatom, hanem ha Isten adja, s már az is bölcseség volt, tudni, ki ajándéka az, – az Úrhoz járúltam és könyörögtem neki, és teljes szivemből mondám: