¹Én is halandó ember vagyok ugyan, hasonló minden máshoz, és annak neméből, ki a földből először teremtetett, és anyám méhében alakíttattam testté,

²tíz hónapi idő alatt állottam össze a vérben az ember magvából az egyező gyönyörűség álma mellett.

³Születve én is a közönséges levegőt szíttam, és a hasonlóképen alkotott földre estem, és az első szózatot, mindenekhez hasonlóan, sírva tettem.

⁴Pólyákban neveltettem, és nagy gondokkal.

⁵Mert egy király születésének sem volt más kezdete;

⁶hanem mindenkinek ugyanegy bejövetele van az életre, és hasonló kimenetele.

⁷Annakokáért óhajtottam, és értelem adatott nekem; és könyörögtem, és belém jött a bölcseség lelke.

⁸És fölebb becsültem azt az országoknál és királyi székeknél, és a gazdagságot semminek tartottam ahhoz képest.

⁹Nem is hasonlítottam hozzá a drágakövet; mert minden arany ahhoz képest parányi fövény, és mellette az ezüst sárnak itéltetik.

¹⁰Az egészség és szépség fölött szerettem azt, és eltökélettem világosság gyanánt tartani azt, mert elolthatlan az ő világa.

¹¹És vele egyetemben jött minden jó nekem, és számtalan tisztesség az ő kezei által.

¹²És örűltem mindenekben; mert előttem ment ez a bölcseség; és nem tudtam, hogy ő mindezek anyja.

¹³Mit tettetés nélkül tanultam, és írígység nélkül közlök, és az ő tisztességét nem rejtem el.

¹⁴Mert végtelen kincs az embereknek, melylyel a kik éltek, részesek lettek Isten barátságában, a fegyelem ajándékai által ajánltatván.

¹⁵Nekem pedig Isten azt engedte, hogy akaratja szerint szóljak, és gondoljak méltó dolgokat azokhoz, melyek nekem adatnak; mert ő a bölcseség vezére és a bölcseknek igazgatója;

¹⁶mert az ő kezében vagyunk mind mi, mind beszédeink, és minden bölcseség és ügyesség és fegyelem.

¹⁷Ő adta nekem igaz ismeretét azoknak, mik vannak, hogy tudjam a föld kerekségén levő rendet és az elemek erejét,

¹⁸az idők kezdetét, végét és közepét, a viszontagságok változásait, és az időszakok váltakozását,

¹⁹az esztendők forgását és a csillagok rendét,

²⁰az állatok természetét és a fenevadak dühét; a szelek erejét és az emberek gondolatait, a növények különségét, és a gyökerek erejét,

²¹és mindent, a mi el van rejtve és nem látható, megtanúltam; mert a mindenek mestere, a bölcseség megtanított engem.

²²Mert benne vagyon az értelem Lelke, ki szent, egyetlen, sokféle, átható, ékesenszóló, gyors, szeplőtelen, csalhatatlan, kellemes, jót szerető, éles elméjű, kit semmi nem tartóztat, jótevő,

²³emberséges, kegyes, állandó, bizonyos, biztos, mindenható mindent látó, minden lelket magában foglaló, értelmes, tiszta, átható.

²⁴Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcseség, és elhat mindenüvé az ő tisztaságánál fogva.

²⁵Mert ő az Isten erejének ihlete, és a mindenható Isten fényességének tiszta kifolyása; és azért semmi tisztátalan nem fér hozzája.

²⁶Mert ő az örökkévaló világosság fényessége, és az Isten dicsőségének homály nélküli tűköre, és az ő jóságának ábrázolata.

²⁷És habár egy, mindent tehet; és önmagában maradván, megújit mindent, és a nemzetek közt a szent lelkekre száll, Isten barátivá és prófétákká teszen.

²⁸Mert az Isten senkit sem szeret, hanem csak azt, ki a bölcseséggel lakik.

²⁹Mivel ez szebb a napnál és a csillagok minden rendénél, a világossághoz hasonlítva is, előbb áll;

³⁰mert amaz után éj következik; a bölcseséget pedig nem győzi le a gonoszság.