¹Akkor az igazak nagy állhatatossággal fognak állani azok ellenébe, kik őket nyomorgatták, és kik elvették munkáikat.

²Ezt látván, megháborodnak iszonyú félelemmel, és csodálkoznak a véletlen szabadúlás hirtelenségén,

³mondván magokban bánkódva, és a lélek szorongatása miatt fohászkodva: Ezek azok, kiket valaha nevetségnek tartottunk, és szidalommal illettünk.

⁴Mi, balgatagok, az ő éltöket bolondságnak állítók, és végöket tisztelet nélkülinek.

⁵Ime mint számláltatnak az Isten fiai közé, és a szentek között az ő sorsuk.

⁶Tehát eltévedtünk az igazság útjáról, és az igazság világossága nem fénylett nekünk, és az értelem napja nem támadott föl nekünk.

⁷Elfáradtunk a gonoszság és veszedelem útján, és nehéz utakon jártunk; az Úr útját pedig nem tudtuk.

⁸Mit használt nekünk a kevélység? vagy a gazdagsággal való kérkedés mit hozott nekünk?

⁹Elmúltak mindazok, mint az árnyék, és mint a sietve futó, követ,

¹⁰és mint a hajó, mely a hullámzó vizen átmegyen, melynek, miután átment, nem találhatni nyomát, sem aljának ösvényét a habokban;

¹¹vagy mint a madár, mely átröpűl a levegőn, melynek útja után semmi jelenség nem találtatik, hanem csak szárnyainak gyenge szelet verő csattogása, hasítván röpűlő ereje által a levegőt, lebegtetvén szárnyait, elröpűl, és azután útjának semmi jele sem találtatik;

¹²vagy mint a kitűzött helyre lövött nyíl után az eloszlott levegő azonnal összecsattan, hogy ne tudhassák annak átmenetét.

¹³Igy mi is születvén, mindjárt szűnedeztünk lenni, és a jóságnak ugyan semmi jelét sem mutathattuk föl, hanem gonoszságunkban megemésztettünk.

¹⁴Efféléket mondottak pokolban azok, kik vétkeztek.

¹⁵Mert az istentelennek reménysége, mint a pehely, mely a széltől elvitetik, és mint a vékony tajték, mely a förgetegtől széthányatik, és mint a füst, melyet a szél eloszlat, és mint az egynapi átmenő vendég emlékezete.

¹⁶Az igazak pedig örökké élnek, és az Úrnál az ő jutalmok, és gondviselésök a Fölségesnél.

¹⁷Azért az ékesség országát és a szépség koronáját veszik majd az Úr kezéből; mert ő jobbjával befödözi őket, és szent karjával megvédi őket.

¹⁸Fegyvert fog az ő buzgalma, és felfegyverzi a teremtményt az ellenség megboszúlására.

¹⁹Mellvért helyett igazságot ölt fel, és a bizonyos itéletet teszi föl sisak helyett,

²⁰győzhetlen paizsúl veszi az igazságot,

²¹a kemény haragot pedig dárdává élesíti, és hadakozni fog vele a föld kereksége az esztelenek ellen.

²²Kivillanak egyenesen a villámok nyilai, és a felhőkből, mint jól megvont kézívből, kilövetnek, és biztos helyre szegűlnek;

²³és a szirtkemény haragtól bőséges jégeső fog ontatni, felgerjed ellenök a tenger vize, és a folyók hatalmasan megáradnak.

²⁴Erős szél támad ellenök, és mint a forgószél, elhányja őket. Az egész földet elpusztítja az ő hamisságuk, és a gonoszság fölforgatja a hatalmasok székeit.