1Oh mely szép a tiszta nemzetség fényességben! mert halhatatlan annak emlékezete, mivel mind az Istennél, mind az embereknél ismeretes.
2Mikor jelen vagyon, követik őt; és kívánják, mikor eltávozik; és koronázottan örökké diadalmaskodik, a fertőzetlen viadalok jutalmát megnyervén.
3De az istentelenek sokféle sokasága mit sem használ, és a fattyúcsemeték nem vernek mély gyökeret, sem állandó alapot nem vetnek.
4És ha ágakban ideig hajtanak is, nem lévén tartalékjok, a széltől megingattatnak, és a szelek nagy ereje által gyökerestűl kiszaggattatnak.
5Mert eltörnek az ágak, mielőtt megerősödnének, azok gyümölcsei haszontalanok és fanyarok a megevésre, és semmire sem valók.
6Mert a hamis elhálásból született fiak a gonoszság tanúi szülőik ellen, mikor megkérdezik őket.
7Az igaz pedig, ha a haláltól hirtelen megelőztetik is, nyugodalomban leszen.
8Mert a tiszteletre méltó öregség nem a hosszú idővel jár, sem az esztendők számával; hanem az ember értelme az őszhaj,
9és az élemedett kor a hiba nélküli élet.
10Istennek tetszvén, kedvessé lett, és a bűnösök között élvén, elvitetett.
11Elragadtatott, hogy a gonoszság el ne változtassa értelmét, vagy hogy a tettetés meg ne csalja az ő lelkét.
12Mert a hazudság szemfényvesztése meghomályosítja a jókat, és a kivánság állhatatlansága elfordítja a gonoszság nélküli elmét.
13Rövid időn vége lévén, sok időt töltött be;
14mert kedves volt Istennek az ő lelke; azért sietett őt kivinni a gonoszság közől. A népek pedig látták és nem értették, és szívökre nem vették az ilyeneket:
15hogy az Isten kegyelme és irgalmassága van az ő szentein, és tekintete választottain.
16A megholt igaz pedig kárhoztatja a még élő istenteleneket, és a hamarább végzett ifjúság a gonosznak hosszú életét.
17Látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Isten, és miért vette őt az Úr oltalmába.
18Látják és megvetik őt; az Úr pedig kineveti őket.
19És ezek után tisztelet nélkül hullnak el, és gyalázatban lesznek a halottak között mindörökké; mert megrontja azokat a fölfuvalkodottakat és elnémítja, és megrendíti őket alapjokban, és teljesen elpusztúlnak, és nyögni fognak, és elvesz emlékezetök.
20Bűneik öntudatában félve jőnek elé, és ellenök lépnek föl gonosz tetteik.