¹Mondák magokban, nem igazán gondolkodván: Rövid és unalmas a mi életünk ideje, és nincs könnyebbség az embernek végén, és nincs, a kit tudnánk, hogy visszatért volna az alvilágból;

²mert semmiből születtünk, és ezután úgy leszünk, mintha nem lettünk volna, mert a lehelet, füst orrunkban, és a beszéd, szikra szivünk megmozdítására,

³mely eloltatván, hamuvá lesz testünk, és lelkünk elszéled, mint a gyenge lég, és elmúlik életünk, mint a felhő nyomdoka, és eloszol, mint a köd, mely elűzetett a nap sugáritól, és annak melegségétől leveretett.

⁴És a mi nevünk el lesz felejtve idő jártával, és senkisem emlékezik meg cselekedeteinkről.

⁵Mert az árnyék elmúlása a mi időnk, és nincs visszatérése végünknek; mert bepecsételtetett, és vissza senki nem tér.

⁶Gyertek tehát, éljünk a jelen való jókkal, és élvezzük gyorsan a mi teremtetett, még az ifjúkorban.

⁷Drága borral és kenetekkel töltözzünk, és ne múljék el tőlünk az idő virága.

⁸Koszorúzzuk meg magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadjanak; egy mező se legyen, melyet el ne járjon a mi bujaságunk.

⁹Senki közőlünk részvétlen ne legyen bujaságunkban; mindenütt hagyjuk jeleit vigaságunknak, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk.

¹⁰Nyomjuk el a szegény igazat, és ne kíméljük az özvegyet, se ne becsüljük a sok idejű vénnek ősz haját.

¹¹A mi erősségünk legyen az igazság törvénye; mert a mi erőtlen, hasztalannak találtatik.

¹²Azért fogjuk körűl az igazat, mert ő hasztalan nekünk és cselekedeteinkkel ellenkező, és szemünkre hányja a törvényelleni bűnöket, és hírbe hoz minket feslettségünk vétkei miatt.

¹³Azt állítja, hogy nála van az Isten ismerete; és Isten fiának nevezi magát.

¹⁴Gondolatainkat napfényre hozza.

¹⁵Nehéz nekünk csak tekintete is; mert élete különböző másokétól, és kiválók az ő útai.

¹⁶Mintegy csélcsapoknak tart minket, és megtartóztatja magát utainktól, mint a tisztátalanságoktól, és többre becsüli az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.

¹⁷Lássuk tehát, ha az ő beszédei igazak-e? és próbáljuk meg, mik következnek rája, és megtudjuk, mi lész az ő vége.

¹⁸Mert ha Istennek igaz fia, megoltalmazza őt és megszabadítja az ellenkezők kezeiből.

¹⁹Boszantással és kinzással kérdezzük meg őt, hogy megtudjuk szelídségét, és megpróbáljuk az ő türelmét.

²⁰Leggyalázatosabb halálra kárhoztassuk őt, majd akkor lesz tekintet rája az ő beszédei szerint.

²¹Ezeket gondolták, és tévedtek, mert gonoszságuk megvakította őket.

²²És nem tudják az Isten titkait, sem jutalmát nem reménylik az igazságnak, és nem veszik figyelembe a szent lelkek tiszteletét.

²³Mert az Isten halhatatlanná teremté az embert, és hasonlatosságának képére alkotta őt.

²⁴De az ördög irígységéből jött be a halál a föld kerekségére;

²⁵követik pedig azt, kik az ő részén vannak.